A hiány teljessége

A lakótelepeket sokan ridegnek és élhetetlennek tartják, míg mások otthon érzik magukat bennük. A sztereotípiákkal ellentétben a lakótelepen is lehetséges a boldogság. A boldogság a tökéletesség állapotának elérését vagy múló érzetét, a hozzá vezető út egy állomását és a közeledés érzését jelenti?

Vágyaink hiányérzetünk betöltésére késztetnek, és amint betöltöttünk egy űrt újabbak keletkeznek újabb szinteken, örökös belső kényszerként hajtva minket előre a tökéletesség felé. A boldogság elérése vezérelvként határozza meg a cselekvéseinket és gondolatainkat. A teljességre való törekvés egyszerre elérhető és elérhetetlen, azt hisszük elértük, de pár pillanat múlva elveszítjük, és még távolabb kell keresnünk, így lassan végtelen távolságok felé tartunk.

A végtelen felé igyekvés közben a valódi tökéletesség vágyát feladva az elképzelhetetlen távolságot eltüntethetjük, megteremtve egy új boldogság és a teljesség ideáját. A boldogságra törekvés közben nem csak a teljesség, de az abból hiányzó dolgok is folyamatosan jelen vannak. Soha nem érhetjük el a teljességet, de a hiányos állapotban is érezhetjük boldognak magunkat.

A lakótelepek megkomponált világában különösen jelen van ez az ambivalencia. Nem tudni, hogy a teljesség hiánya vagy a hiány teljessége vezethet a boldogsághoz. A hiány állapotának gondolati megszüntetésével a teljesség illúzióját érezhetjük, amit a magunk valóságaként élünk meg. A boldogság állandó, de a megélésének minősége és mértéke személyekre szabott, még az uniformizált világban is.

A szürke panelek kiszíneződnek,

a színes életek beszűkülnek,

a szűk terek kitágulnak,

a tág elképzelések eltűnnek,

az eltűnő hiányok kiteljesednek,

a teljes boldogság lehetséges.

szerzők

• 
  Sárkány Krisztina
  építészmérnök tervező
  nappali
• 
  Babos Annamária
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Benkő Melinda
  habilitált egyetemi docens, Urbanisztika Tanszék