A hiány teljessége
A lakótelepeket sokan ridegnek és élhetetlennek tartják, míg mások otthon érzik magukat bennük. A sztereotípiákkal ellentétben a lakótelepen is lehetséges a boldogság. A boldogság a tökéletesség állapotának elérését vagy múló érzetét, a hozzá vezető út egy állomását és a közeledés érzését jelenti?
Vágyaink hiányérzetünk betöltésére késztetnek, és amint betöltöttünk egy űrt újabbak keletkeznek újabb szinteken, örökös belső kényszerként hajtva minket előre a tökéletesség felé. A boldogság elérése vezérelvként határozza meg a cselekvéseinket és gondolatainkat. A teljességre való törekvés egyszerre elérhető és elérhetetlen, azt hisszük elértük, de pár pillanat múlva elveszítjük, és még távolabb kell keresnünk, így lassan végtelen távolságok felé tartunk.
A végtelen felé igyekvés közben a valódi tökéletesség vágyát feladva az elképzelhetetlen távolságot eltüntethetjük, megteremtve egy új boldogság és a teljesség ideáját. A boldogságra törekvés közben nem csak a teljesség, de az abból hiányzó dolgok is folyamatosan jelen vannak. Soha nem érhetjük el a teljességet, de a hiányos állapotban is érezhetjük boldognak magunkat.
A lakótelepek megkomponált világában különösen jelen van ez az ambivalencia. Nem tudni, hogy a teljesség hiánya vagy a hiány teljessége vezethet a boldogsághoz. A hiány állapotának gondolati megszüntetésével a teljesség illúzióját érezhetjük, amit a magunk valóságaként élünk meg. A boldogság állandó, de a megélésének minősége és mértéke személyekre szabott, még az uniformizált világban is.
A szürke panelek kiszíneződnek,
a színes életek beszűkülnek,
a szűk terek kitágulnak,
a tág elképzelések eltűnnek,
az eltűnő hiányok kiteljesednek,
a teljes boldogság lehetséges.
szerzők
-
Sárkány Krisztina
építészmérnök tervező
nappali -
Babos Annamária
építészmérnök
nappali
konzulens
-
Dr. Benkő Melinda
habilitált egyetemi docens, Urbanisztika Tanszék