Kettős Mérce - a Tér és az Idő
Életünknek, és az általunk érzékelt világnak legalapvetőbb dimenziója az idő. Az időt pedig, érzékszerveink korlátjai miatt, nem vagyunk képesek önállóan felfogni és érzékelni, azt kizárólag csak a környezetünk változásán keresztül értelmezhetjük. Ez a változás gyakran emberi léptéken túlmutat, ezáltal dinamikus helyett statikusnak hat: a mozdulatlannak tűnő fa folyamatosan tör az ég felé, a felszínéről nyugvónak tetsző bolygónk felfoghatatlan sebességgel kering a Nap körül. Művünkkel ezt a nagyléptékű változást szerettük volna emberi közelségbe hozni, vizuálisan is megragadni. Ezért hoztunk létre egy olyan kinetikus, mobilis, alakítható szerkezetet, mely nem csupán hatással van a befogadóra, hanem amire a befogadó is hatással van, ezzel helyezve egy új dimenziót az installációba; a folyamatos változást. Erre számos példa létezik, sokszor a variabilitást konkrét tárgyak mozgatásával, vagy fényirányok változtatásával érik el. Az általunk készített alkotás újszerűsége azonban abban rejlik, hogy több eszközt kombinál: a ponyva formájának számtalan lehetősége párosul a dinamikus, hasonló elvek alapján létrehozott fény-árnyék játékkal, végtelen lehetőséget adva a kísérletezésre a szemlélőnek, illetve a használónak. Az installáció központját adó függőleges textília egyfajta membránként osztja két részre a teret. Annak pontjait egyesével változtatva az előképeknél megszokott pontszerű, egységekre bontott felület helyett a membrán folytonos torzfelületeket hoz létre. Ezeknek a torzfelületeknek hullámvölgyei és hullámhegyei – az amplitúdójuktól függően – a két térrészt erősen befolyásolja, annak karakterisztikáját teljesen meghatározza. A membránra vetített fény-árnyék textúra is a változtathatóság elvei mentén jött létre: a fényforrás típusának változása, a résekkel ellátott lemezek elmozdítása megint csak végtelen kombinációt eredményeztek. Ez, az öntörvényűnek nevezhető szabályrendszer, melyben az előre megadott eszközökkel hozhatunk létre a végtelenségig finomított eredményeket, megegyezik a membrán szabályrendszerével. Ebben a programozhatóságban számtalan lehetőség van: egy olyan nyelvet hoz létre, mellyel változatos térigényeket lehet kielégíteni; a tér határa lehet teljesen sík, ferde, fülkés, hullámos, szaggatott, harmonikus, diszharmonikus. Megfelelő fény-árnyék viszonyok mellett egyetlen eszközzel gyakorlatilag végtelen számú plasztikát lehet megfigyelni rajta. Egy egyszerű megvilágítással ez kimerülne a fény-árnyék jelenségek vizsgálatában, ám az általunk választott színes/textúrált projekció ennél sokkal több lehetőséget rejt magában. A több oldalról való, többféle megvilágítás a torzfelületeken találkozik, egymásba alakul, eltűnik és újra megjelenik. Az így létrehozott installáció végső soron teljesen dinamikus, ám változása korántsem kaotikus: a korlátozottság minden egyes mozzanatában megtalálható, a szabályrendszerből kilépni képtelen.
szerzők
-
Kurucsai András
Villamosmérnöki szak, alapképzés
alapképzés (BA/BSc) -
Hernádi Zsombor
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
