Transzreflexió
A megismerés transzreflexiója: a világot sokféleképpen ismerhetjük meg. A jelenségeken áthatolhatunk, vagy falakba ütközve visszaverődhetünk róluk. A transzcendens, érzékfeletti, megfoghatatlan megragadását a világ jelenségeire adott reflexiók: racionális vagy irracionális válaszok adják. A világ teljességének felfogása ilyen egymást kiegészítő ellentétpárok által lehetséges. Átlátszóság – azaz a dolgok teljes megismerhetősége – és reflexió – visszaverődés, más értelemben válasz – a felfogható és felfoghatatlan teljesség összemetsződése. A világ ebben a kettősségben tölti ki tudatunkat. A mű feladata ennek a kettősségnek a megragadása, amely ezt a korlátok közé szorított valóságot oldja.
A féligáteresztő üvegből szerkesztett rétegek megjelenítik az emberi megismerés eme kettősségét. A tárgy elhelyezése, megvilágítása, fényforráshoz való viszonya szintén kifejezi érzékelési és értelmezési lehetőségeink korlátait.
Az alkotás gondolatát zenei példa inspirálta. Steve Reich Proverb-je letisztult és időtlen eszközökkel fejezi ki az egyszerű dallamból kifejlődő összetettséget. A mű rejtett olvasata a wittgeinsteini állítás – „Még egy apró gondolat is megtölthet egy egész életet!” – igazságának bemutatása. A transzreflexió egy gondolati párhuzamot is felkínál: a különféle művészeti ágak közötti elvont fordítás lehetőségét. Ez a transzformáció a kiegészítést, átformálást, a különféle művészeti ágak egymásba szövődését teszi lehetővé. A szöveg, a zenemű és a képzőművészeti alkotás szándéka ugyanannak a gondolatnak, a világ kettősségének, egymást kiegészítő, jellemző elemeinek és azok felfoghatatlan teljességének a megragadását célozza. A transzreflexió ennek a megismerhetetlen Egésznek az alaptulajdonságára utal.
szerző
-
Krähling Anna
építészmérnök
nappali
