Betonpárna
Elhiszem, hogy puha, mert látszik, hogy puha. Itt állok, és tudom, hogy puha. Ismerem ezt az anyagot, ezt a formát. Ez puha.
Nagyon sokszor ültem már rajta.
Elhiszem, hogy kemény, mert látszik, hogy kemény. Ott állok, és tudom, hogy kemény. Ismerem azt az anyagot. Az kemény.
Nagyon sokszor álltam már rajta.
Van egy érzés. Egy érzés, amikor az ember biztosan tudja, hogy valami jó, vagy rossz. Biztosan különbséget tud tenni.
Belépek egy terembe, a túloldalom áll valaki. Magas, erős alkatú. Stabil ember. Biztos kedves, és vicces is.
Szívesen beszélgetnék vele néha. Úgy hasonlít valakire..Megszólalt. De furcsa hangja van. Kicsit vicces is. Nem illik hozzá.
A lépései gyorsak és zavarodottak. A hangja egyre bizarrabb, mintha nem is ő beszélne..
Az inge kockás. A nadrágja sötétkék. Csak kicsit vagyok alacsonyabb.
Megfordul, és nekem jön. Nem is kér bocsánatot, pedig egy kicsit fájt. Még rám is förmed, hogy miért állok az útjába. Azt hittem, hogy kedves..
Belépek egy terembe, a túloldalon egy asztal, mellette egy fotel, és kis párnák. Szeretem az ilyen békés sarkokat, puha anyagokat. Majd leülök, talán megiszom egy teát, és beszélgetek egy barátommal közben. Ha már nem kényelmes, kicsit megigazítom magam alatt a párnát. Így már jó lesz.
Közelebb sétálok, és már minden más, nem is ilyennek láttam onnan. Nem is fogok tudni leülni. Mi ez? Még közelebb megyek. Ez kő. Ez nem puha. Ez nem is fotel. Ez nem is párna. Mi ez?! Én nem ilyennek gondoltam, azt hittem, hogy jó lesz. Ezért indultam el.
Koncepcióm az volt, hogy egy ellentétpárt megjelenítsek. Igazából az ellentétek között átvezető csalódás érzését. Ez lehet akár pozitív, akár negatív. Szerettem volna azt az érzést előhívni a nézőben, amikor kis időn belül a gondolataiban felállított dolgok hirtelen megváltoznak. A puha hirtelen keménnyé alakul, a meleg hitelen hideggé. A kedves hirtelen zorddá, vagy épp ellenkezőleg, az antipatikus hirtelen szimpatikussá.
A selyem árnyékaival, formáival, gyűrődésével puhaságot akartam elérni a tárgyon. Közelebb érve, a szövet mintázatával szerettem volna, hogy a szemlélő érzései kicsit meginogjanak, érdesebbnek érezze a selymet. Még közelebb sétálva, a beton ridegsége és keménysége miatt egy hidegebb, zordabb tárgyat lásson az ember. Hiába ülne rá, az nem mozdulna. Nem lenne kényelmes, nem lenne puha tapintatú, ha hozzáérne.
szerző
-
Kovács Lelle
építészmérnök
nappali
