Változás – új ravatalozó Mikházán
Az alig több mint hatszáz fős lélekszámú falu a történelmi Erdély középső részén, Marosvásárhelytől észak-keletre fekszik. A 82%-ban magyar lakta település a környező, református hitre áttért falvakkal ellentétben katolikus vallású maradt. Mikháza a Felső-Nyárádmenti „Szentföld” centruma és egyben legfontosabb egyházi központja. Ennek oka, hogy itt található a Ferences Rendtartomány második legnagyobb konventje. A falu XVII. században épült ferences templomát nagy kegyelet övezte, és hamarosan búcsújáró hely lett .A temető a templomtól kissé távolabb található, és magában foglal egy a Mike családvárkastélyának romjaiból épült római katolikus kápolnát is, mely azonban a ravatalozó funkciót nem tudja ellátni.
Változás. Ezzel a szóval lehetne legjobban körülírni mindazt, amit a ravatalozó, mint építészeti és szakrális jelenség képvisel. Ezeknek az épületeknek a megjelenésével átformálódtak a temetési szokások, a temetés elszakadt megszokott tereitől. A funkcionális fejlődés során a ravatalozó maga is fejlődött mind az építészeti kialakítást, mind a temetőben elfoglalt helyét tekintve. Egyetlen dolog maradt állandó: a funkció. Teret biztosít a hozzátartozóknak a végső búcsúra, az elhunyt utolsó evilági állomása. Egyfajta átmenetet jelent az élet és a halál között. A koncepciónkat erre a változásra, az átmenetre építenénk. Ezt erősíti a tervezési helyszín is. A megszokottól eltérően ez a ravatalozó a temetőn kívül, tőle - az európai kultúrában- szokatlanul távol kap helyet. Célunk, hogy az épület látványa, működése képes legyen érzékeltetni a ravatal szakrális jelentőségét és azt, amit jelképezni hivatott: az evilág és túlvilág mezsgyéjét.
szerzők
-
Dürgő János Attila
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Pintér Rozita
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Tislér András
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
