Kövekbe zárt emlékezet – a velorgues-i Saint Andéol kápolna revitalizálása
A provence-i Velorgues egy jelenleg igazi központ nélküli, „szatellit” típusú alvó település, melynek déli határán található egy használaton kívüli, a XI. században a bencések által alapított, majd az évszázadok során többször is átépített, egyhajós dongaboltozatos kápolna. A helyieket egyre inkább összekovácsoló közösségi szellem és identitás erősítésére, valamint a lakosság igényeinek kiszolgálására adottá vált a lehetőség, hogy a kápolna környezetében egy kis léptékű, multifunkciós közösségi központ jöhessen létre a kápolna terének hasznosításával és környezetének újragondolásával.
Tervemmel egy lehetséges építészeti víziót kínálok a kápolna épületének hasznosítására, annak közvetlen környezetének rendezésére a jelenleg fennálló telekhatárok és területi viszonyok figyelembevételével. A megoldások keresésénél és a tervezői döntések során egyaránt alkalmaztam konzervatív-rekonstruktív, valamint kortárs építészeti elveket is. A legfontosabb tervezési szempont az épületet is meghatározó „antikizálás” kihangsúlyozása jelentette - az „antik”, mint regionális identitás-alakító szellemiség és annak ünneplése megjelenik a kövek használatánál, apszissal bővített homogén téralakítás, valamint boltozott szerkezetek formájában is. A környezetalakítás legfőbb rendezőelemeként a középkori városfal nyomvonalát alkalmaztam, a kápolna kiszolgáló egységeit magába foglaló épületegyüttes tervezése során pedig a mértékletesség és gazdaságosság volt a célom.
