Álom, kép
Több időt töltök veled, mint te velem.
Az álmok olyan emlékek, amikre egyetlen ember emlékszik. Az agyunk elraktározza és hasznosítja ezeket az élményeket, még akkor is, ha az ébredés pillanatában elvesztjük őket és a tudatos gondolatainkban soha nem jelennek meg. Csak belőlünk fakadnak, még sincs hatalmunk felettük, a legőszintébb önreflexiót nyújtják mindennapjainkban. A képek, hangok, érzések kavalkádját az agyunk szavakká konvertálja, hogy be tudja fogadni és el tudjuk mesélni magunknak, vagy akár másoknak. Bár számos alkotás és kutatás foglalkozik az álmokkal, valójában mindenki csak a sajátját ismeri, így nem is beszélhetünk róla anélkül, hogy ne adnánk oda egy szeletet saját magunkból.
A témát egy térinstallációban dolgoztam fel, mely személyes, vizuális elemeken keresztül mutatja be az álmok rétegződését és követi végig ránk gyakorolt hatásukat. Az álom lecsupaszított tartalmát megjelenítő, materializált formába öntött szavak sűrű szövete alkotja a teret és azt a hierarchiát, amely mentén a komponensek rétegződnek, a fontos dolgok előtérbe kerülnek, a kevésbé fontosak elhomályosodnak. A verbális tartalmat megfestik azok a képek, melyekből maguk a szavak származnak, hogy aztán a mondatokból ismét összeállhasson bennünk egy kép.
Ezek a ciklikus rendszerek több szempontból is visszaköszönnek az álmok vizsgálata során. A képzelt és a valós világ egymást formálja, kezdőpont nélkül folyik át egyik a másikba. Ez egy körforgás, mely során a valóságos elemekből táplálkozó álmaink szürreális részletei beépülnek a személyiségünkbe, hogy cselekedeteink útján ismét valósággá váljanak.
szerző
-
Gulyás Eszter
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Lassu Péter
egyetemi tanársegéd, Rajzi és Formaismereti Tanszék
