Zenélni és túlélni a diósgyőri acélművek árnyékában

Az 1860-as években építették fel a Miskolc mellett fekvő Diósgyőrben az új vas és acélgyárat. A telep sok új munkahelyet teremtett, és az állandó munkaerő biztosítására egy korszerű lakótelepet húztak fel a gyár mellé. A lakók számára szinte minden szolgáltatási funkció elérhető volt a telepen, kórház, posta, iskola, gyógyszertár működött.

Tulajdonképpen ennek a telepnek a lakóiból alakult ki a vasgyári kolónia, amely mint közösség, a gyárak bezárása után is megmaradt, hiszen az itt élők hasonló helyzetben voltak, és azonos érdekek fűzték őket össze: munkakeresés, túlélés, önfenntartás.

A közösség gyermekeinek a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola nyújt lehetőséget megismerkedni a zenével. Az iskola olyan szociális programot kínál, amely a hátrányos helyzetű gyerekeknek a zenélésen keresztül segít beilleszkedni a társadalmi közegbe. Az oktatás a brazil El Sistemo módszeren alapul, tehát a gyermekek a legszükségesebb hangszeres alapok elsajátítása után szinte kizárólag csoportban, zenekart alkotva zenélnek. Ezzel nem csak a közös zenélés, hanem a közös tanulás alapelveit is megtanulják. A tanárok az általános zeneoktatáson túl sokkal többet nyújtanak az ide járó gyermekeknek, segítik őket és családjukat a mindennapi életben is.

Jelenleg a kolóniában élő roma gyermekek számára a zenetanuláshoz nem adott a megfelelő épített környezet. A vasgyári Nyitott Ajtó Baptista Általános Iskola nyújt ennek ideiglenes helyszínt. Az eredetileg munkáslaktanyának tervezett épület kisebb-nagyobb átalakításokkal hamar oktatási célra használt építménnyé vált.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy nincs állandó próba- és előadóterem, ahol az elsajátított tudást közönségnek is megmutathatnák a gyerekek, az alkalmak főleg az udvaron vannak megtartva.

Az emberi életben, közösségben fontos alakító szerepe van a zenének. Gyermekként még meghatározóbb a művészet és a zene világa. Fiatalként a későbbi életútra is nagy hatással van. Szeretnénk, ha az ott élő gyermekeknek is adott lenne a lehetőség, hogy erre alkalmas környezetben, benti és szabadtéri helyszínen egyaránt tanulhassanak zenét.

Fontos számunkra, hogy a gyerekek és a tanárok igényeit is figyelembe vegyük, és azok közös nevezőre találjanak. Első lépésként felmérjük, mire van pontosan szükség, és milyen lehetőségeink, kereteink vannak a megvalósítására - pénzügyi, területi, erőforrás.

Elengedhetetlen szempont, hogy gazdaságos (anyaghasználat, meglévő épületek kihasználása), időtálló, jó akusztikájú, mobilis, de kompakt hely jöjjön létre, mindeközben a lehetőségeinkhez mérten tervezzünk és alakítsunk.

Szeretnénk elérni, hogy a gyermekek magukénak érezzék a helyet, és a zenélésen kívül is szívesen töltsék ott az idejüket. Emellett a pavilon nem csak a gyermekeknek kell, hogy biztonságérzetet nyújtson, hanem a pedagógusok számára is megfelelő körülményeket kell biztosítania az oktatáshoz.

Tervezésünkhöz szorosan hozzákapcsolódik a megvalósítás folyamata. A pavilon leendő használóit és az ő családjaikat, közösségüket is szeretnénk bevonni az építésbe, bízva abban, hogy ez a szülőket közelebb tudja mozdítani a zene szeretetéhez a közös alkotás élménye által.

szerzők

• 
  Kelemen Flóra
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Varga Sarolta
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dankó Zsófia
  egyetemi adjunktus, Lakóépülettervezési Tanszék