Mo-housing: moduláris társasház fiataloknak

A manapság gyakran emlegetett lakhatási válság olyan modern társadalmi probléma, mely nem kizárólag a mélyszegénységben élőket érinti, hanem az átlag nagyvárosi polgárokat is, különös tekintettel az élet küszöbén álló, pályakezdő generációra. Az átlag keresetek és a lakások bérleti díjai ollóként távolodnak egymástól, a fiatalok számára a lakásvásárlás kellő családi támogatás nélkül nem valódi perspektíva. A Budapestről kiszoruló fiatalok elsodródnak a főváros adta szakmai és kulturális lehetőségektől, mely bizonyos ágazatokban elhelyezkedők számára munkalehetőségben és karrierépítésben is komoly gátat jelent. Mára megszokottá vált, hogy ebben a generációban az emberek kisebb csoportokba verődve bérelnek ki közös albérletet, ám ez nem ritkán az életminőségük rovására megy. A köztudatba egyre jobban beszivárgó lakótársi közösségek újfajta megoldást kínálnak a problémára, azonban a megfelelő privát szféra kialakítása továbbra is kérdéses, illetve sokak számára idegen valamilyen közösséghez való szoros kapcsolódás.

Kutatásomban többek között keresem a választ arra, hogy hol rejlik a határ a hagyományosan lakáshoz tartozó funkciók megosztása és megőrzése között, ahhoz, hogy ki tudjon alakulni a mentális egészséghez szükséges magánterület. Véleményem szerint, ha létezik ez a határ, akkor kialakíthatók olyan egységek, melyek optimális életteret biztosítanak, mégsem járnak egy teljes lakás anyagi és egyéb vonzataival. Felmerül a kérdés, hogy ezen perszonális modulok sorolásával kialakulhat-e egy olyan korszerű társasház, mely egyensúlyt teremt saját és közös, illetve modern és megfizethető között?

szerző

• 
  Kulcsár Eszter
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dankó Zsófia
  egyetemi adjunktus, Lakóépülettervezési Tanszék