Törzshálózat
RESTART: A VÁROS ÚJRAGONDOLÁSA
REAKCIÓ A COVID-19 VÍRUSRA
SZERVEZETT, KIS LÉLEKSZÁMÚ LAKÓKÖZÖSSÉGEK AZ ALFÖLD TERÜLETÉN
alapprobléma: centralizáció, expanzió, burjánzás
Korunk társadalma hajlamos mindent feláldozni a hatékonyság és a gazdaságosság oltárán. Ez egyáltalán nem természetes, hanem egy mesterségesen, az ember kivételes elméje által gerjesztett folyamat. Konrad Lorenz zoológus által is sokat tárgyalt pozitív visszacsatolás majdnem minden esetben végzetes következményekhez vezet. Egy ilyen következmény a világjárványok egyre gyakoribb, egyre szélesebb körökben való terjedése is. Ennek egyik oka az évtizedek óta tartó masszív erdőirtás és az emberiség túlzott terjeszkedése. A legnagyobb biodiverzitású esőerdők kiirtásával soha nem látott vírusokat szabadítunk magunkra.
Ez a fajta mérték nélküli expanzió a természetet – így beleértve az embert is – mint már tudjuk, aláaknázza, kizsákmányolja. A centralizáció mára már olyan léptéket öltött, hogy a legtöbb ember élőhelye nemhogy nem mondható virológiai szempontból biztonságosnak, de még humánusnak sem... Gondoljanak csak bármelyik megacity lakóira, sőt, otthon nélkül maradtaira. Ezen gondolatok mentén feltehetjük a kérdést, hogy valóban megéri-e a végsőkig kicselezni a természetet csupán elkényelmesedett életmódunk szinten tartásáért, mitöbb, fokozásáért?
krízis a krízisben
Az új koronavírus (2019-nCoV) egy újabb lehetőség arra, hogy kollektíven elgondolkodjunk a következő kérdésen: Hogyan tudjuk a lehető legjobban megkímélni az otthont adó Földet úgy, hogy közben megőrizzük kulturális méltóságunkat?
reakció: decentralizáció, azaz enyhe szétszóródás, a tömegek eloszlatása, törzsközösséghez hasonló szerveződések újrafelfedezése.
Magyarország 9,7 millió fős lakosságának több mint a felét hipotetikusan elhelyezhetjük az Alföld kb. 45 000 km-es lakható területén úgy, hogy az átlagos népsűrűség nem haladja meg a 130 fő/km-t. Viszonyításképp: Zebegény népsűrűsége 126,8 fő/km. Célom egy olyan lakóközösségi elrendezési minta és az ezeket összefűző hálózat kialakítása, ahol a közösségben való lét könnyebbséget, s nem terhet okoz, mint ez a modern társadalmakban gyakori probléma. Az lakóegységek mindegyikében kialakításra kerül privát munkatér minden lakó számára, emellett több szabad mozgásra -tánc, edzés, jógaoktatás, műhely, stb... - is befogadó zárt illetve átmeneti tér is helyet kap majd. A kertek végében termelői kiskert kerül kialakításra, melynek gondozását jogszabályokkal szorgalmazná a közigazgatás.
A decentralizációval megszűnik az a fajta munkamegosztás, amit város és vidék egymás között - nem minden esetben igazságosan - osztott meg. Az átlagosnál nagyobb zöldterület birtokában minden lakóegység önellátásra törekszik majd egy bizonyos szinten (növénytermesztés), hiszen lehetőségük, szükségük és idejük is lesz majd rá, hiszen nem kell naponta több órát ingázással tölteniük. Az itt élők nagy rész otthonról fogja végezni munkáját a világhálón keresztül. Az oktatásban dolgozók például körzetek szerint lesznek beosztva a nagyobb településbuborékokba. A nagyvárosi ember megszűnik, vele együtt a kiszolgáltsága és kiszolgáltatottsága is.
Ezekben a pártíz fős, de egymáshoz közvetlenül kapcsolódó, törzsközösségi szerveződéshez hasonló falvakban családok és barátok egy AI által idealizált hálóban találhatnak majd maguknak lakhelyet. Fontos megjegyeznem, hogy ez a lakóhely nem végleges, szabadon költözhető, elcserélhető, bővíthető és sohasem készházakkal áll rendelkezésre. Csupán egy mintát szándékozik mutatni, amelyről később derül csak ki, hogy működik-e? Azaz, lehetséges-e ősi közösségszerveződés újraélesztése a globalizált kapitalista gazdaság mellett?
szerző
-
Magoss Matild
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Bartha András Márk DLA
adjunktus, Középülettervezési Tanszék