Kortársemlék?

A BME Központi épület kortárs használatának vizsgálata

Balczó Ákos

Konzulens: Horváth-Farkas Zsófia

Hauszmann Alajos így ír épületéről: „A külső és belső építészi kiképzés tervezésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy a tanintézet főiskolai jellege kellőképen kifejezésre jusson. Kívánatos lett volna, hogy a királyi József-műegyetem, mint az ország egyedüli főiskolája, mely alkalmat nyújt az építőművészetben való magasabb kiképzésre, legalább annak középponti épületében, a térbeli követelmények kielégítése mellett olyan emlékszerű alkotás legyen, mely hazánk jelenkori építőművészeiének fejlettségét is méltóan dokumentálja.”

Az építész értekezéséből kiderül, hogy a központi épület esetében tervezésétől fogva elsődleges szempont volt a korszak építészeti és mérnöki fejlettségének hű reprezentálása. A szűkös költségkeret és a kompromisszumok ellenére is, Hauszmann és neves építésztársai egy világszínvonalú egyetemi campust hoztak létre. Habár 1909 óta sok víz lefolyt a Dunán, a „K” épület ma is büszkén áll a lágymányosi parton. A főépület kiegyensúlyozott tömege, impozáns főhomlokzata, vagy a nagyvonalú terek és a kiművelt beltéri részletek egyetemisták generációinak vált „emlékszerűvé”. Az elmúlt évtizedekben azonban az egyre gyarapodó hallgatói létszám, a változó oktatási rendszerek/eszközök és a rohamosan fejlődő technológia új, addig nem tapasztalt követelményeket támasztott az épülettel szemben. A folyamatos modernizálás, és a néhány korábbi nagyobb léptékű átalakítás ellenére ma is újra kérdéseket kell feltennünk az épület használhatóságával és korszerűségével kapcsolatban.

Vajon a „K” épület ma is őszintén képviseli a jelenkori magyar építőművészetet? Mik az épület mai használatából fakadó problémák/nehézségek, és milyen építészeti eszközökkel lehet ezeket orvosolni? Hogyan egyeztethető össze a műemlékvédelem jótékony szigora a XXI. századi igényekkel? A történeti múlt, és az építészeti örökség milyen formában tud összhangba kerülni egy kortárs építészeti beavatkozással?

Kutatásomban ezen kérdések mentén elindulva, először a „K” épület működésének alapos vizsgálatával, majd a legfontosabb problémák megnevezésével, végül konkrét javaslatok megfogalmazásával dolgoznám fel a témát. A tanulmányban vizsgálnám többek között a színek alkalmazását a beltéri tájékozódási nehézségek kiküszöbölésére, emellett feltérképezném az épület közlekedőrendszerének és közös tereinek hiányosságait, és kis léptékű, de lehetőleg célravezető javaslatokat tennék megoldásukra. Elsősorban építészeti szakirodalom felhasználásával, előképek elemzésével és tervezéssel keresném a választ a felmerülő kérdésekre. TDK munkám legfőbb célja olyan progresszív, de a műemlékvédelem szempontjából etikus megoldások keresése, melyek mindamellett, hogy megfelelnek a jelenkor igényeinek, hatékonyan orvosolják az épület történeti mivoltából fakadó ellentmondásokat.

Irodalomjegyzék:

Nemcsics Antal: Színdinamika-színes környezet tervezése, 2003

Armuth Miklós, Lőrinczi Zsuzsa: Műegyetem-A történeti campus, 2013

Tánczos Tibor: Téralakítás és dizájn mint oktatásmódszertani lehetőségek a kortárs iskolaépítészetben, 2015

csatolmány

szerző

Balczó Ákos
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés

konzulens

Horváth-Farkas Zsófia
építész tervező, DEKON Kft. (külső)