Konstruktív Redukció
Templomterek újragondolása Barnagon
Balaton-felvidék, Barnag, 2020. Lélekszám: százhuszonnyolc; szószékek: kettő; gyülekezet: kétszer nyolc fő; férőhelyek: kétszázötven, plusz karzatok.
Ez az aránytalanság a hazai vallásgyakorlás talán legégetőbb problémái között van, és korántsem tekinthető egyedi jelenségnek. A templomok az ember hitéletre való igényének kitűntetett színhelyei, melyek a gyülekezetek zsugorodásával mára inkább a közösség kultúrával, illetve a transzcendenssel való viszonyának emlékhelyeivé értékelődtek át.
Az elmúlt évtizedekben főleg Nyugat-Európában számos koncepció született templomok „újrahasznosítására”. Ezekben a meglévő épületeket egy teljesen új és valós igényre reagáló funkció bevezetésével definiálták újra. Magyarországon talán a blaszfémikus felhang miatt ilyen újragondolás még fel sem merült, de ha lenne is rá lehetőség, akkor is feloldatlan maradna az az ellentmondás, ami eleve egy szinte mindig a környezethez képest monumentális volumenű templom és a település léptéke között feszül. A csökkenő lélekszámú, zsugorodó vidéken felmerülő funkciók nem érnek össze a templomtér léptékével.
A templomok hazai hasznosításának építészeti vonatkozásában sokkal relevánsabb az a hatás, amit a pangó templomterek kiváltanak. A meszelt tagozatok és faragott voluták az eredeti céllal és töltettel ellentétesen mára üres pátoszt sugallnak. Ha egy társadalmi jelenség ennyire konkrét módon hat a térhasználatra, illetve annak nem-használatára, akkor arra az építészetnek válaszolnia kell.
Releváns elképzelés lehet a templom terének a gyülekezet aktuális igényeihez egy koncentrált imatérrel való igazítása, melynek következtében létrejön egy átmeneti tér a meglévő templom és a redukált szakrális tér között. Ez a tér ütközteti a templom fizikai valóját annak szellemi tartalmával és alakít ki új narratívát.
Inspirálta már egyházi válság az építészetet új kifejezésmódra, de új, korszakos kérdés, hogy a felvilágosult, poszt-posztmodern világban hogyan tud felelősen szembenézni az egyház és az építészet egy évezredes társadalmi-kulturális folyamat jelenkori helyzetével.
A kulcs tehát belátni azt, hogy a templom templom kell, hogy maradjon, még ha nyolc fő látogatja is. Az építészet feladata pedig törekedni egy egyensúlyra, akkor is, ha ez redukcióval jár.
Bibliográfia:
Dom Hans Van der Laan, Architectonic Space, Leiden, 1977.
Peter Zumthor, Atmospheres, Basel, 2006.
Stella Papanicolaou - Buildings Reimagined, A Dialogue Between Old and New, Mulgrawe, 2019.
Liliane Wong, Adaptive Reuse: Extending the Lives of Buildings, Basel, 2016.
Illusztráció: Egon Schiele: Tote Mutter (1911)
szerzők
-
Zacher Bendegúz
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Kaknics Péter
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
