Pajtás

Vöröstó a Balatonfelvidék kis, érintetlen gyöngyszeme. Nagyvázsony szomszédságában, a főutaktól távol eredeti szerkezetében maradt meg a település. Lakói azonban nagyot változtak. A régen mezőgazdasággal és borkereskedelemmel foglalkozókból már csak páran laknak itt. A használat átalakult. Az életmód átalakult. Az emberek átalakultak. A porták átalakultak: „Régen szégyen volt, ha valakinek zöld az udvara.”

Mint számos más magyar falu, Vöröstó is mind jobban elnéptelenedik. A melléképületekben lomot tartanak ott, ahol régen gabona vagy takarmány volt. Ezt a problémát sokan felismerték, köztük mi is. Nem szabad azonban azt hinni, hogy megválthatjuk a világot. De lehetőségünk van alternatívát mutatni az ott lakóknak, hogy a tulajdonukra ne nyűgként, hanem lehetőségként tekintsenek. A címmel is ezt akarom kifejezni.

Felfigyeltem, hogy a porták mind valamiféle egységben vannak, hiszen régen minden lakos hasonló módon élt. Ugyanott, de mégsem ugyanúgy. Egy kicsit minden porta, minden ház, minden pajta más. Ez is egyfajta modularitás, egy olyan érték a sok között, amire érdemes építeni.

Mi az, amivel a legjobban segítjük a lehetőség felfedezését? Mi a kérdés, amire a válasz a terv? Milyen módon lehet a pajták tereit úgy tagolni, majd később belakni, hogy jól használható terek jöjjenek létre a használóknak?

Kérdésre a válasz egy másik kérdéssel válaszolok: „Milyen moduláris térelemeket lehet létrehozni, melyek a településben felfedezhető „modularitást” követi, minimális szaktudást és szakmunkát igényel és lehetőséget biztosít az egyéniségnek?”

Pár feltételezést lefektetek a tervhez:

• a pajták állagmegóvó beavatkozáson estek át

• eltérő hajlandóságúak a lakosok

• hasonlóan a jelen állapothoz, szakember hiány van

A tervezésnél felmerül egy kérdés: Milyen szabadságot biztosítunk a helyieknek a megvalósításban? Kész terméket kapnak? Vagy minimális segítséget, pár képet az elképzelésről, amit aztán értelmeznek? Otthon összeszerelhető bútort tervezünk?

A koncepciómban célom, hogy ne konkrét funkcióval lássam el az átalakított tereket, hanem szabadságot adjunk a lakóknak, hogy a felkínált lehetőségekből válasszanak, illetve ők maguk találjanak funkciót. Ehhez olyan bútorszerű térelhatároló elemeket szeretnék létrehozni, melyek:

• önmagukban is működő elemek

• masszívak további elemek hozzáadására legyen lehetőség

• a nagyrésze egyszerűbb szerszámokkal (fűrész, mérőszalag, fúrógép) elkészíthető

• nincs kőbevésett funkciójuk

Források:

-Vöröstó Blog

-Vöröstó Önkormányzat Honlapja

csatolmány

szerző

Kiss Márton
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)

konzulens

Nagy Márton
docens, Lakóépülettervezési Tanszék