PAJTÁS

Miként nyúljon hozzá az ember egy műemlékvédelem alatt álló pajtához? Milyen mértékű beavatkozással vehető újra birtokba az egykori mezőgazdasági épület, ugyanakkor nem veszít a karakteréből? Milyen módon érhető el, hogy a lakóközösség magáénak érezze a rehabilitációt? Egyéni tervekre vagy általános koncepcióra van szükség? És ez csupán néhány példa a vöröstói pajták felújítása során felmerülő kérdések közül.

A Balaton-felvidéken fekvő egyutcás település meghatározó egyéni arcképpel rendelkezik. Az egykori stájer-sváb falu sajátos rendszerében a szomszédos lakóépületek nem egymás mellé, hanem egymás mögé épültek Az épületpárokra merőlegesen az udvarokat nagyméretű pajtaépületek zárják le, melyek egykor folytonos láncolatot alkottak. A háromosztatú, szekérkapus épülettömeg hagyományos nyeregtetős kialakítású. Napjainkban nagyrészük kihasználatlanul áll a kertek végében.

Dolgozatunkban a felmerült kérdésekre keressük a választ, egy személyesen megismert család pajtáján keresztül. A generációk óta itt élő idős testvérpár érzelmileg szorosan kötődik a helyhez és nagy gondossággal tartja rendben a telket, ahol a mai napig megtalálható például a meghagyott kemence és vályú is. Továbbá érezhető, hogy szeretnék, ha a gyermekeik, unokáik is minél több időt tudnának itt eltölteni.

Éppen ezért a pajta felújítása során a család számára szeretnék használhatóvá tenni a teret. Egyrészt a műemlékvédelem, másrészt az építészeti karakter megtartása érdekében csupán a megváltozott használathoz minimálisan szükséges beavatkozásokat végeznénk el az épületen. Fokozatosan, kisebb lépésekben a család teljes egészében belakhatná a jelenleg használaton kívüli épületet. Ezáltal az egymás után felmerülő igényeket folyamatosan tudják kielégíteni. A szakaszosan történő felújítás így kevésbé lenne megterhelő a család számára, mind pénzügyileg, mind időben.

Első lépésben a kert meghosszabbításaként egy nyári konyhával szerelnénk fel a pajtát, ahol a család fedett helyen tud összegyűlni. Az egyre több kint eltöltött időnek köszönhetően, növekedni fog a komfort iránti igény és szükségessé válik egy vizesblokk kialakítása. Az eredeti karakter megóvása érdekében ezt egy önálló szerkezettel alakítanánk ki. Következő lépésként lehetőség van hálófunkció elhelyezésére, így a pajta nyári lakként is használható. Végső lépcsőfokként gazdasági vonatkozása is lehet a létrejött térnek, amennyiben a család bizonyos időre szálláshelyként kiadja azt.

Véleményünk szerint ez a megközelítés jól bemutathatja, hogy nincs szükség nagy léptékű beavatkozásra ahhoz, hogy újra élet költözzön egy pajtába. A fokozatos belakás egy kedvezőbben megvalósítható folyamat lehet, ami az adott igényekre szabható. Habár egy konkrét család számára ideálisnak vélt pajta volt a kiindulási pont, ez a módszer akár egy általános képletté is válhat a felújítások során.

szerzők

• 
  Koppány Bernadett
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Horváth Erzsébet
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Müllner Péter
  doktorandusz, Lakóépülettervezési Tanszék