Kötelesség, nem lehetőség

Az egyes országok szociális lakáspolitikája kifejezi az ország társadalmát, általános gondolkodását és nem utolsó sorban a gazdaságát.

Mit tükröz tehát Magyarországról az, hogy valós szociális lakásépítészeti programmal nem rendelkezik?

Ezzel a fogalommal már az 1800-as évek végén találkozhatunk a magyar lakásépítészeti múltban. A jelen stádium nem tér el jelentősen a közel 30 évvel ezelőtti állapottól: az 1990-es évek végén a társadalmi különbségek egyre nőttek, a munkanélküliségi arány nem csökkent és a lakásprivatizáció világkorát élte, amitől sokak, akik, ha jutottak is lakáshoz, nem tudták azt a növekvő rezsiköltségek miatt fenntartani.

Ma pedig a lakásépítészetet meghatározó törvényünk a lakbérek emelésének gyakoriságát, felső határát nem korlátozza, a felmondási határidő pedig mindössze tizenöt nap, ezáltal a hajléktalanság és szociális hátrányossági helyzet egyáltalán nem kerül visszaszorításra.

Milyen lehetőségei vannak tehát Magyarországon egy családnak, akik szociálisan hátrányos helyzetűek, hogy lakhatáshoz jussanak?

A magyarországi példák (Corvin-szigony projekt, 13. kerületi lakásépítési projekt, Széchenyi Terv, stb.) előnyeinek és hátrányainak vizsgálatán keresztül megállapíthatjuk a nálunk érvényesülni tudó lakásépítészeti elemeket. Míg a külföldi sikeres példák során olyan elveket állíthatunk fel, amelyek meghatározhatnák egy jövőbeli, egész országra kiterjedő lakásépítészeti projekt kulcsát, hogy mit jelentsen az országnak egy szociális lakás. Rossz állapotú, hanyatló minőségű, környezetét kerülendő lakás, amelybe beköltözve társadalmi előrejutás nem lehetséges, vagy egy a társadalomba felzárkóztató, kis rezsiköltségű, kívülről nem megkülönböztethető minőségű otthont?

Az 1970-es évek panellakás építése teljesen megváltoztatta az ország lakásszektorát, a település szerkezetét és képét. Egy hatékony országos szociális lakásépítészeti beruházás ugyanúgy megváltoztathatná a város képét, de vajon hogyan és milyen irányba?

A szociális érzékenység és gondoskodás nem lehetőség, hanem kötelesség, kormányzati feladat. Ennek felismerése és a megoldásokhoz vezető módszerek kutatása dolgozatom célja.

[1] Szendrői Jenő, Arnóth Lajos, Finta József, Merényi Ferenc, Nagy Elemér 1972. Magyar Építészet 1945-70

[2] 1993. évi LXXVIII. törvény

szerző

• 
  Somogyi Edit
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Vincze László
  egyetemi docens, Lakóépülettervezési Tanszék