Kifordított Valóság

A gyerekekre általánosan jellemző tulajdonság a kíváncsiság, a körülöttük lévő világ megismerése, és gyakori kérdések felvetése, hogy miből is áll valami, vajon mi lehet benne, mit és hogyan készítenek. A feltárás, a dolgok kívülről-belülről való megismerésének vágya sokszor elfelejtődik a felnőtt életben. Kihasználva az egykori gyermeki kíváncsiság bennünk szunnyadó emlékét, úgy döntöttünk, hogy felfedezzük a környezetünkben talált dolgokat, megtekintjük a belső világukat és új tárgyak formájába rendezve új értelmet adunk nekik.

A kísérletünkben a találásé, a kifordíthatóságé és az átértelmezésé a főszerep, beleszőve az „adaptive reuse” fogalmát is. A környezetünkben talált fából készült elemek, tárgyak, bútorok felvágásával bepillantást nyerhetünk a belsejükbe, majd így újfajta nézeteit kihasználva egy új elemet készíthetünk belőle. A metszetek megtekintését egy kapuként is lehet értelmezni, amely betekintést nyújt egy háromdimenziós elem/tárgy kétdimenziós belső felületébe.

Az újraformált elemnek az ajtót választottuk, mert ez írja le legjobban tárgy formájában a feltárás, a mögöttes tartalom, valamint a külső-belső kapcsolat fogalmait. Képiesen szemléltetve ajtót nyitunk a küllem és tartalom között.

Ahhoz, hogy a kísérletet jobban megfoghatóvá tegyük, választottunk egy konkrét helyszínt is: a Lakóépülettervezési Tanszék nappaliját, ahol a galéria elbontásával az ajtók megjelenése és jelenléte hangsúlyosabbá vált.

szerzők

• 
  Maróty Mónika
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Szalai Luca
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Molnár Eszter
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Török Dávid
  adjunktus, Lakóépülettervezési Tanszék