Vade mecum
Többet, nagyobbat, drágábbat, csak a szomszéd füve ne legyen zöldebb! Napjainkra a fogyasztói társadalom igényei követhetetlen mértéket öltöttek. Nem elégszünk meg azzal, amire szükségünk van, folyton többre vágyunk, remélve, hogy az aktuális bővítés majd radikálisan növeli életünk színvonalát.
De tényleg mindig a nagyobb a megoldás, vagy vajon létezik minőségi élet kisebb komfortfokozaton is? Mik a jogos igények, amiknek egy épület meg kell feleljen és hol kezdődik a pazarlás? Szükségleteink életmódbeli különbségeinkből adódóan eltérnek, mégis, van egy pont, ahol az épület annyit tud, amennyit kell, és nem többet.
Dolgozatunkban ezt a határt keressük, melyhez a vizsgálatot egy általunk megalkotott személy esettanulmányán és a neki való tervezésen keresztül végezzük. Balázs 22 éves, egyetemi hallgató, aki szabadidejét sportolással tölti. Sziklát mászik, biciklizik, túrázik, ha teheti. Ezekhez a hobbikhoz gyakran sokat utazik, de szerencséjére a régi családi kisbusz rendelkezésére áll. Az évek alatt átalakította az autót, hogy többnapos túrák során otthonául is szolgálhasson.
Az ő életstílusa jó kiindulási pont lehet, hogy kérdéseinkre választ találjunk. Van tapasztalata az alacsonyabb komfort fokozatú életről is, így világosan látja, mire van igazán szüksége. Az autó megoldás a hobbijaihoz, mégsem tud eleget nyújtani a mindennapi életéhez. De mi lenne, ha a kisbuszra egyszerre tekintenénk önálló élettérként és egy épület mozgó helyiségeként?
Tervünkben azt a minimális életteret, azokat az elengedhetetlen funkciókat, tényezőket igyekszünk megtalálni, amik mindenképp kellenek egy kiegyensúlyozott élethez, pazarlás nélkül. Mindezt a családi kisbusz felhasználásával.
szerzők
-
Fülöp Theodóra Eszter
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Takács Johanna Krisztina
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Gombos Tamás
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
