Eidosz – Szkopeó
Addig is akart volna valamit csinálni a zebegényi telekkel Eszti, amíg be nem jelentették a nagynénik és nagybácsik, hogy bárki megkaphatja, aki előáll egy tervvel, ami meggyőzi az egész családot. A hirdetmény után, viszont szorosabb lett a verseny, és miután Bence és Dorka kijelentette, hogy nyerni fognak, Eszti elszánta magát.
A lánynak viszont egészen más terve volt, amiről nem lehetett eldönteni, hogy előny vagy hátrány a számára. A zebegényi művésztelep átalakításra, vagy bővítésre várt, és Eszti szívesebben osztotta volna meg helyet alkotásra vágyó fiatal művészekkel, mint tervezett volna lakhelyet csak magának.
A terv egy egyszerű fedett lelátó volt, egy felület a plein air rajongóknak. De ahogy Eszti a Dunakanyar látképe előtt állt, csak arra tudott gondolni, hogy ezt mennyiszer látta már. Milyen érdekes, mondta magának a lány, mikor a kezeiből távcsövet formált és azon keresztül nézett ki a tájra. Mindenhol mást látott. Különböző alakok, formák, színek halmazait.
Érdekes mennyi szép részletet fedezett fel a nézőpontváltással.
Vajon távcső nélkül is ilyen könnyen menne ez? A Duna túl erős karakter. Ha először eltakarnánk, és egy másik pontot helyeznénk fókuszba, az az egész kép nézésekor megmaradna az fókuszpontnak? Ugyanolyan fontos lenne, mint önmagában, vagy a Duna rögtön visszahívná magára a figyelmet?
Szőnyi István is ezt a tájat választotta legtöbb képének témájául. Azzal, hogy mindig máshonnan vizsgálta, és festette a kilátást mindig mást keresett fókuszának középpontjára, vagy egy elemet festett különböző nézőpontokból? A táj változása változást jelent az ember számára is? Ilyenkor valójában az alkotó befele néz és rajta van a fókusz? Talán az alkotón, szemlélőn mindig legalább akkora fókusz van, mint a vizsgált, szemlélt látványon. Hiszen az alkotó által értelmezett kép vetülete az alkotás.
A nap lement, Eszti hazaindult. A hegyről lefele a látott kép töredékei pattogtak a fejében, mint egy kaleidoszkópban. Egybeálltak, szétrobbantak, összekeveredtek, pedig már annyiszor látta ezt a tájat.
A tervünkben ezekre a kérdésekre próbálunk választ találni egy egyszerű kilátó segítségével, ami szabadon látogatható bárki számára, aki a plein air vagy bármilyen művészeti ág rajongója. Az építmény a kilátás felé nyitott és modifikálható, könnyű, domboldalba simuló szerkezet. A kilátóban egy elkülönített részen helyet biztosítunk az éjszakázni vágyó művészeknek is.
szerzők
-
Nádai Hanga
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc) -
Nagy Anna Borbála
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
Nagy Márton
docens, Lakóépülettervezési Tanszék -
Török Dávid
adjunktus, Lakóépülettervezési Tanszék