Tér struktúra hatása a hangulatunkra/ lelkiállapotunkra

TDK BME ÉPK

Absztrakt

Racskó Anna (RHJ01R), Chen Ming Rong (A28QMO)

Témavezető: Karácsony Tamás DLA

Építészeti tér - verőcei ravatalozó

Tér struktúra hatása a hangulatunkra/ lelkiállapotunkra

Gyakran hallani a kijelentést, hogy a temetés az élőkről szól.

A távozónak a lezáruló történet epilógusa vagy egy folytatásos regény fordulópontja. Ezt döntse el ki ki maga. A búcsúzók később tovább írják saját könyvük lapjait;

bekezdéseik eltérőek lesznek, szereplőik máshogy befolyásolják a történet menetét. Talán műfajuk sem egyezik, egyik dráma, másik elbeszélés vagy komédia.

Mégis a ravatalnál mindegyik toll megáll, megtorpan; elidőzik a sor végén, és zavart bizonytalan mozdulattal pontot tesz. Egyet vagy hármat, és a lélegzet szünetében átéli a pillanatot, emlékezik és búcsúzik. Toll sercegése nem hallatszik.

A temetés hagyományai és szokásai, a temetés kultúrák, eltérőek és változóak. A halál pillanata, és a szertartást körül ölelő várakozás számára jelölhet valaki egy végállomást, de másnak egy köztes megálló, vagy útkereszteződés. Annyi bizonyos, hogy egy találkozási pont. Egy megfoghatatlan utolsó pillanat, alkalom amikor összegyűlik a család és a barátok. Ebben az élethelyzetben a közösségnek és az összetartozásnak nagy szerepe van.

Ezt szimbolizálva a ravatalozók többsége egy zárt, vagy félig nyitott többnyire egy-terű helyiség, ahol a temetési szertartás a család és a barátok körében egy homogénnek tekinthető térben zajlik. Emellett azonban minden hozzátartozót különböző emlékek kötnek az elhunythoz, más gondolatok játszódnak le bennük, ha az érzés, a gyász közös is. Az utolsó lehetőség a személyes búcsúra meghatározó és kiemelt fontosságú emlékké válhat.

Felvetődött bennünk az a kérdés, hogy a tömegben állva mindig oly módon tudunk-e elbúcsúzni, mint ahogy arra szükségünk van. Kellően mély és magasztos lehet-e számunkra ez az esemény, miközben annyi pillantás kísér minket a centrális térben?

Egy homogén közeg ad-e megfelelő színteret a szertartásnak, vagy pedig egy ingergazdagabb, több féle jelleggel bíró tér, ami a gyászoló számára személyesebb teret nyújt? Úgy ahogy számos építészeti példa mutatja, a közösség terének nem kell egyneműnek lennie. Egy ravatalozó esetében sem.

TDK munkánk során ezen felvetéseinkkel szeretnénk mélyebben foglalkozni és reagálni. Tervünkkel a ravatalozó olyan építészeti lehetőségeivel foglalkozunk, melyek által az egyén szervesebben tud kapcsolódni és lélekben jobban kiteljesedni a közösségben az által, hogy személyes tapasztalásainak teret nyújtunk.

szerzők

• 
  Racskó Anna
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Ming Rong Chen
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulensek

• 
  Karácsony Tamás
  , Középülettervezési Tanszék
• 
  Karácsony Tamás
  , Középülettervezési Tanszék