Transzparens szimfóniák

Székesfehérváron a város szívéhez közel található egy tartály. A tartály már jelenleg is magányos, az elmúló és elköltöző ipar már csak nyomait hagyja hátra a környezetben. Vajon milyen sors vár az ilyen létesítményekre? Rozsdaövezetként lassan elporladva elvesznek a tájban, vagy területének felértékelődésével elsöpri egy új fejlesztés?

Azt tűztük ki célul, hogy a tartály és környezetében fellelhető szerkezeteket lehetőleg megőrizzük és minél kevesebb beavatkozással középületi funkciókkal ruházzuk őket fel.

A tartály épületektől alapvetően eltérő formájával és középülethez mérten nem nagy alapterületével nem is egy megszokott elem létrehozására szeretnénk kísérletet tenni, mindinkább valami egyedi, valami különleges megfogalmazású funkcióra, mely az adott keretek közt működőképes és nem zavarják az idegen elemek.

A tartályba belépve a kezdeti sötétséget hamar a léptek zaja váltotta fel, mely fokozatosan erősödve gyorsan központi jellegzetessége lett a bent levő térnek, melynek elképesztő visszhanghatása nem csak bennünk keltett mély benyomást. Így a hang, mint egyik fő tulajdonság emelendő ki számunkra, ami egy alternatív, kísérletező helyszíne lehetne a székesfehérvári zenészeknek, alkotóknak, egy nem mindennapi hangversenyterem formájában.

Na de hogy lehetne egy akusztikailag nem megfelelő tartály hangversenyterem? Nos, ez egy ugyan olyan kérdés, mint hogyan lehet egy emberek által soha be nem járt ipari létesítményből középület. Ezzel szeretnénk szembe nézni.

Mintha ránk gondolva, az eredeti tervezők már letették volna az épület körvonalát, az objektumhoz szervesen hozzátartozó biztonsági betonfalakat folytatva hoznánk létre az új épületünk kontúrját. Ezt az új héjat egy áttetsző, átsejlő burokként képzeljük el, mely meghatározza az épület külső megjelenését, mutatva az új rész létrejöttét, de még sem rejti maga mögé az eredeti képet, a tartályt, mely nekünk oly fontos.

A tartály, mint belső burok foglalná magában az épület fő termét, a hangversenytermet. Mivel ez a terem egy majdnem tökéletesen centrális épületben, egy centrális alapterületű hengerben kap helyet, semmikép nem akarjuk valamely oldalára szorítani a rendeltetését, a színpadot ennek megfelelően a tartály közepén definiálnánk, mely körül körben foglal helyet a nézőközönség, ezt veszi körbe a tartályon kívül az ezeket kiszolgáló funkciók a betonfalon belül, ezzel egy többhéjú épületet teremtve, melynek középpontjában a zene és a régi tartály foglal helyet egy megújuló környezetben.

szerzők

• 
  Klenóczky Dániel Péter
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Szendery Csongor
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék