Fémbe zárt erdő

Székesfehérvár egyik távhő szolgáltatása a Széphő elköltözik a városközpont közelében lévő helyéről, egy újrahasznosításra váró iparterületet hagyva ezzel hátra. A tervezési program célja ennek az eddig elzárt területnek a megnyitása, új funkciókkal való ellátása és a város struktúrájába való visszakötése.

A vágy egy olyan kulturális alközpont létrehozása, ami egy Hangversenytermet egy Technikatörténeti múzeumot és egy Tudástárat magába foglalva tudná színesíteni Székesfehérvárat.

Ezen terület részét képezi a tervezési program középpontjában lévő pakuratároló tartály is. Ez, közel húsz éve, amióta a földgáz felváltotta a pakurát a fűtőanyagok terén, üresen áll. A program legfőbb célkitűzése, egy új funkció társítása a toronyhoz, ami kiegészíti a területen lévő három meglévő domináns funkciót.

A közelben lévő panelházak népes birodalma hiányt szenved a közösségi terekben, így már a tervezés legelején megfogalmazódott bennünk az a gondolat, hogy a torony részben helyet adhatna ezeknek. Tágabb környezetben a lakótelep közösségi és kikapcsolódásra szolgáló tereit tudná biztosítani a külső vázon helyet kapó növényteraszokkal, a művésztelepen belül pedig egy kiállítótérként működne, ahol a látogatók a spirális lépcsőket végig járva tudnák élvezni a falon lévő képek látványát, így kiegészítve az ottani funkciókat.

A pakuratároló eltérő geometriájával kiemelkedik a környező épületek közül, egyedi karaktere lévén plusz jelentéstartalommal is felruházható. Az épület centrális geometriája és a határozott épített kontúr a figyelem középpontjába helyezi a pakuratárolót. A nem túlhatározott funkció tompítja ezt az ellentétet, így a torony nem nyomja el a környező épületeket.

Az új forma kialakítását a négyszögű fal és a kör alaprajzú torony geometriai ellentéte mentén kezdtük meg. Ezt a szembenállást megkettőzve új, eddig nem létező, de a már meglévőkből építkező ellentéteket hoztunk létre. A pakuratároló görbe felületét egy négyzet alapú fa vázrendszerrel vettük körbe. A vázban teraszokat és növényszigeteket alakítottunk ki, ezek megközelítését a tartály testében elhelyezett kettős csigalépcső szolgáltatja, amiknek az oldalán növényládákat helyeztünk el. A kettős spirál megtámasztását egy fém rácsostartó szerkezet biztosítja, egy koherens belső világot hozva ezzel létre a fém tartályfallal. A meglévő tetőt üvegtetőre cserélve a belső tér természetes fénnyel való megvilágítása is biztosított, emellett a spirálisan a falon végigfutó növénysávok és a teljesen fényáteresztő tető együttese egy fém börtönbe zárt erdő érzetét kelti az oda belépőben.

A tartályból előállított új konstrukció rétegei hű lenyomatát adják a környezetének. Fém belseje az iparterülettel, az ipari anyaghasználattal, míg a külső faszerkezet és növényvilág a lüktető városi szövettel és a fenntarthatósággal állítható párhuzamba. Külsejével illeszkedik, mind a modern városi környezetbe, mind a fenntartható építészet követelmény rendszerébe, belsejével pedig feltárja a látogató előtt azt a világot, amiből született.

szerzők

• 
  Galló Bence
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Kata Forgács
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Bognár Melinda
  doktorandusz, Középülettervezési Tanszék