túl távol, elég közel

TÚL TÁVOL ELÉG KÖZEL

mindent elnyelő némaság. égető érzékenység. hatalmas szeretet.

napfényből szőtt fátyol.

útvesztő. labirintus. élet.

születésünktől fogva arra neveltek, hogy higgyünk Istenben. kisgyerekként nagyon könnyű volt, hisz így mindig volt kihez fordulni, hogy elmeséljük a panaszainkat, azt, hogy mi bánt. felnőttként, egy olyan korban, ahol mindennek a tudományos bizonyítás az alapja, nehéz megőrizni a hitünket. kétségek és félelmek közt könnyen meginoghat az ember. az emlékezéssel járó fájdalmat és a jövőtől való félelmet nehéz feldolgozni.

azt hiszem, Ország Lilit is hasonló gondolatok gyötörhették, amikre választ próbált nyerni az alkotás által.

az ő életén, gondolkodásmódján, hagyatékán keresztül talán mi is közelebb kerülhetünk az álmainkhoz, elmélyíthetjük hitünket – még ha nem is pont úgy, ahogy azt gyerekként tanították -, megőrizhetjük a múlttal való kapcsolatunkat.

segíthet-e ezekben egy olyan hatalmas tér, amiben szinte elvész az ember? segíthet-e egy égig érő kút? vajon jelentheti-e ez a véges és végtelen összefonódását?

szerző

• 
  Sajben Barbara Petra
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Fazekas Katalin
  egyetemi adjunktus, Középülettervezési Tanszék