Laudater temporis acti - A letűnt idő dícsérője

A térbe belépve felfüggesztett, halvány derengő fénnyel borított fehér függönyök tömege fogadott. Ahogy lépteim beljebb vittek a vakolatlan, nyers téglafalak között, észrevettem, hogy a kaleidoszkópszerű fények Ország Lili kivetített festményeiből erednek. A fátylak szoros egymásutánja miatt a képek néha elhalványodtak, megtörtek, darabokra estek. A szövetek folyamát követve csodáltam a kivetüléseket. A labirintusban elveszve az emlékezés, a letűnt korok mítoszos hangulata, valami régi, kissé fájó, édeskeserű érzés kerített hatalmába. Mély levegőt vettem és egy kicsit megálltam a rengetegből kiérve. A kiállítás helye, habár egy templom főhajójaként lett megépítve, mégsem a várt, ismert légkört árasztotta. Egyszerre volt magasztos, mégis kicsit baljós, szomorú, mintha a függönyök jelenléte miatt egy öreg szellemtemplom lenne, ami siratja a múltat, melyet csak ő ismerhet teljes valójában.

Ország Lili művészetében erősen élt az ősi mítoszok, kultúrák, a múlt nagy szellemi birodalmai utáni vágy. Fájt neki ezek eltűnése, a rossz emlékezés, a régmúlt szépségeinek kifakulása, nagyságának és részleteinek elhalványodása.

Ennek hatására szimbolikus elemként a fátyolt, mint a kiállítás fő kellékét használjuk installációnkhoz. Előzetes kutatásaink, információ gyűjtéseink alapján a következő konklúzióra jutottunk: habár a kultúrák és a korok időn és térben is folyamatosan változnak a fátyol mégis mindig is az elrejtés, a titkok, az érinthetetlenség, a tisztaság, hűség szimbóluma volt. Emellett több vallásban is megjelent a teremtéssel, a mindenséggel, az égi és földi világ határjaként, védelmezőként összefüggésbe hozva. A költészetben is előszeretettel használják, mint az elfedés, elrejtés eszköze, viszont Goethe Faustjában az eltűnő Heléna fátyla Faust kezében maradva egy olyan jelentéssel bír, mely a művésznő festményeire is igaz: a fátyollal az antik világ Európára hagyományozódó művészi értékeit, eszményeit kapcsolja össze.

Installációnkkal szeretnénk a kiállítást megtekintők figyelmét, gondolatait egy pillanatra arra összpontosítani a mai rohanó világban, hogy értékeljék a jelen képkockáit a múlt és jövő ködös, fátyolos ismeretei között létezve. Hiszen csak úgy élhetünk igazán a jelenben, ha értékeljük és tudatában vagyunk a múlt ismerhető részeinek, hálásak vagyunk a jelenért, miközben folyamatosan a jövő felé haladunk.

szerzők

• 
  Surman Lili
  Tervező-építészmérnök MSc
  mesterképzés (MA/MSc)
• 
  Háda Zsófia
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Balázs Mihály
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék