"Egyenes labirintus"
Ország Lili életét, így művészetét is nagyban befolyásolta fiatalkori traumáiból eredő szorongása. Zsidó származása miatt a második világháborúban a Moskovits-téglagyár udvarán kijelölt gyűjtőtáborba került. Falas korszaka, melynek állandó eleme a téglafal, ezen traumák feldolgozására összpontosít. Falak a későbbiekben is megjelentek képein, de ezek fókuszában már a múlt és jelen kapcsolata áll. Kiemelt szerepet kap a plasztika, az ismétlés, a nyomdázás. Témáit gyakran több képben dolgozta fel, képsorozatokban gondolkodott, melyekből a közel ötven művet számláló Labirintus-sorozat a legjelentősebb.
Művei mélyebb megértéséhez nagyban hozzájárul - ha nem egyenesen szükséges, - hogy belehelyezkedjünk abba a tudatállapotba, melyben készültek. A múlt keresi a kapcsolatot a jelennel. Ezt a kapcsolatot teremti meg Ország Lili az elmúlt korok és saját világa között, ezzel új értelmezést simítva a múltak rétegei közé. Nekünk is ez a feladatunk, összekötni életművét saját jelenünkkel. Mi is rétegzünk, épp, mint ő; nem nevek feljegyzésével emlékezünk, hanem hagyjuk, hogy a lelkek és gondolatok bennünk éljenek tovább.
A múlt rétegei megjelennek a templomtérben is. Több átépítés, bővítés, bontás, renoválás hagyott nyomot a falakon, melyek tartoztak már kolostorhoz, laktanyához, katonai kórházhoz is. A templom téglából épült, a kiállítótér így saját határaival interaktál, a nyers történelemből merít inspirációt, egyúttal a művész szorongásainak megtestesítőjeként is metaforizálódik, mint a kiállítás és az életmű, illetve a mentális tér keretezése.
A labirintus közel háromezer éves szimbólum, az újjászületés, megvilágosodás és az életút metaforája. Ország Lili főleg késői időszakában foglalkozott ennek különböző aspektusaival, így született az azonos című Labirintus-sorozat. A látogatói út egy egyenes labirintus, egy látszólag akadály nélkül átszelhető hosszú, egyenes folyosó, de bejárni ezen keresztül nem lehet, útvonalát a látogató maga formálja. A visszaút ezzel szemben egy gyors, rövid zuhanás a katarzisból a kiindulóponthoz. Az oda- és visszautak közti kontrasztot erősíti a barokk terek inspirálta perspektív manipuláción alapuló téri installáció: a trapéz formájú, keskenyedő folyosó, és a teret sűrítő paravánok. A szűkülő tér szorongása és a visszazuhanás - a bejárt egyéni út miatt - minden látogatóval új értelmezést nyer; sok-sok apró visszazuhanás az emelkedésbe.
szerzők
-
Kis Flóra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Tóth Tamara
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
