Meghitt csend vagy sivár némaság? – Rudolf Schwarz szakrális terei és írásai a kortárs valóság tükrében

Meddig lehet egyszerűsíteni a teret, az anyagokat, a textúrákat, a színeket? Megfogalmazható-e az a határ, amit, ha átlépünk, már csak űr keletkezik, nem pedig élhető, használható tér? A modernizmus korszakalkotó elvei szerint épült házak sokszor képletszerű, őszinte tereit a 20. század kimagasló értékeiként tartjuk számon, míg társadalmunk jelentős hányada éles kritikával illeti a múlt század történeti formákkal szakító, újító törekvéseit. Ahol az építész a tér puritán egyszerűségét, kifejező erejét csodálja, ott más csupán ürességet, fehér falakat lát. Ha egy templomban a raszterben kiosztott vasbeton tartószerkezetek hálója, a gerendák és a pillérek közét kitöltő csupasz égetett kerámia falazat öleli körbe a katolikus hívőket a liturgia alatt, érzik-e az ikonok, freskók hiányát?

A nyári utazásom nyomán, számos épületének bejárása és azok használóinak megismerése, tereinek és írásainak elemzése után szeretném megérteni azt a teljes életművön átívelő transzcendens narratívát, amiről értekezéseiben olvashatunk: a historizálást, múltidézést mellőző, az építés ősi, elemi gondolataihoz visszanyúló és abból építkező modern, szakrális formanyelv eszközkészletének tudatos kialakítását.

Templomaiban a liturgikus terek megszokott elemeiből, komplexitásából, textúráiból és színeiből csupán az esszenciális motívumokat használja fel és fordítja le saját formanyelvére. Nem telíti szükségtelenül a miliőt. Minden házánál az épület, az építészet más aspektusa lesz hangsúlyos: a földet és a túlvilágot szimbolizáló fehér és fekete tárgyak, épületszerkezetek, az üdvözülés jelképeként megjelenő égbetörő festett üveg, a terek közötti átlátások, esetleg éppen be nem látható térszegletek, a fény és az árnyékok múlandó formái a fehér falon. A tervezés során a többi tényezőt jelentés- és értékvesztés, a tér minőségének rombolása nélkül redukálja szinte láthatatlanná a textúrák, a színek, az arányok és a térszervezés segítségével.

Rudolf Schwarz magára vállalta, hogy a háború sújtotta városok hétköznapjainak profán világában időtlen békét és csendet teremt templomépületeivel. Olyan helyeket, ahol az emberek megtapasztalhatják egy elérhetetlen világ küszöbét. Ennek a múlt században megfogalmazott építészeti eszközkészletnek a közérthetősége, a korhoz, a közösségek igényeihez való hűsége, őszintesége foglalkoztat. Templomainak kortárs használata és ezeknek építészeti következményei rendkívül sokszínűek. Az utazásom során tapasztalt változások, változtatások számomra új perspektívát nyitottak, a kutatásomat ezért mai használatra, annak elemire reflektálva szeretném megírni.

Felhasznált szakirodalom:

Schwarz, Rudolf: Vom Bau der Kirche. Heidelberg: Lampert Schneider, 1947.

Schwarz, Rudolf: Kirchenbau: Welt vor der Schwelle. Regensburg: Verlag Schnell ung Steiner, 2007.

Pehnt, Wolfgang – Strohl, Hilde: Rudolf Schwarz 1897-1961. Architekt einer anderen Moderne. Berlin: Hatje Cantz Verlag, 1997.

Caruso, Adam – Thomas, Helen (eds.): Rudolf Schwarz and the Monumental Order of Things. Zürich: gta Verlag, 2018.

St Michael Kirche, Frankfurt – a szerző saját képe

szerző

• 
  Stogica Kata
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék