A holokauszt-emlékezet építészeti nyelvezete - Esettanulmány regensburgi interpretációkon keresztül

A holokauszt után a nyugati társadalom nem rendelkezik többé a humanizmus bizakodó eszményével, az utókor értetlenül áll szemben a második világháború alatt történt szisztematikus emberirtás tényével, melyet a szavak szintjén nem lehet befogadni. Az elmúlt közel nyolcvan évben számtalan művészeti és építészeti interpretáció született az európai civilizációnak erről a feldolgozhatatlan eseményéről, melyek arra sarkalltak, hogy megvizsgáljam, milyen módon lehet minderre reflektálni az építészet eszközein keresztül.

A németországi városban, Regensburgban több kortárs építészeti interpretáció is köthető e témához, ezért dolgozatom esettanulmányaiként választottam azokat. A bajor város egyedinek tekinthető a zsidó közösség ezer éves jelenléte miatt, mely a fennmaradt épített örökség meglétében és a helyi zsidóság létszámában is visszaköszön. A város reprezentatív hely a zsidóságot ért tragikus történések társadalmi feldolgozását tekintve, melynek a városi térben megjelenő eszközeit különféle építészeti beavatkozások jelentik.

Három eltérő léptékű építészeti-művészeti projektet választottam ki, melyek műfajukban is különbözők, és reprezentálják a holokauszt-emlékezet építészeti reflexióinak tipikusnak nevezhető megközelítéseit: az emlékhelyek erejét, a múzeumok informatív jellegét és a szakrális építészet kortárs lehetőségeit. Az egyik ilyen a Dani Karavan által tervezett emlékhely, mely az egykori zsidónegyedben, a Neupfarrplatzon található köztéri projekt. A másik vizsgált építmény, mely szintén a Neupfarrplatzhoz kapcsolódik, a tér alatt lévő náci bunkerből és középkori pincerendszerből átalakított múzeumtér, melynek fő témája a helyi zsidóság története. Harmadrészt a város 2019-ben átadott, a berlini Staab Architekten építésziroda által tervezett új zsinagógáját elemzem, mely a Kristályéjszakán felgyújtott zsinagóga helyén áll.

A térség zsidó gyökereinek feltárása és az erre adott építészeti válaszok véleményem szerint hitelesen beszélik el a holokauszt helyi vonatkozásainak tragédiáját. A választott projektek által új hidak születtek a zsidó lakosok és a nem zsidó helyiek között, segítve ezzel a múlt feldolgozását és a bizalom helyreállítását egy jobb, közös jövő reményében.

Források

György Péter: A hely szelleme. Budapest, Magvető Kiadó, 2007.

Kertész Imre: A holocaust mint kultúra. Budapest, Századvég Kiadó, 1993.

Young, James: The texture of memory. Yale University Press, Dexter, 1993.

szerző

• 
  Tóth Ágnes
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék