TÉR/ÉRZÉKELÉS - Épített környezetünk látványon túli megismerése és a látássérültek térérzékelése -

Az építészetben az elsődlegesen használt érzékszervünk a szemünk. Építészeti terveinknél nagyon fontos szempont a látvány, szinte mindent felül tud írni az általános emberi igény, hogy valami „szépet” alkossunk, valami „szépet” lássunk.

Felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan élik meg ezt azok az emberek, akiknek a látás nem ismert fogalom, akik a hétköznapi világot más érzékeken keresztül tapasztalják meg nap, mint nap.

Az említett kérdés a látók életében is fontos, az építészeti terek nem csak látvány általi megismerése elemibb érzetek kelthet bennünk, ahogy Pallasmaa fogalmaz: „Vizuális csáberővel butító tárgyak kitermelése helyett a valódi építészet jelentéseket állít fel, közvetít és vetít ki. Egy épület végső értelme túl van azon, ami benne épített; tudatunkat visszavezeti a világhoz, valamint saját magunk és a létezésünk érzékeléséhez.”

Dolgozatomban körbejárom a témát, hogy az építészet milyen eszközökkel ragadhat meg más érzékszerveket, hogyan tekint az ember a másik négy érzékszervére. Számomra ez a tapasztalás a nem látóktól a legtisztább, így elsősorban velük fogok foglalkozni.

A felmerült gondolatokat összegezve két párhuzamos úton közelítem meg a témát. Az építészethez szorosan kapcsolódó irány a teret és annak érzékelését tárgyilagosabban feldolgozó szál, melyben szakirodalomra (pl. Pallasmaa: A bőr szemei, Edward T. Hall – Rejtett dimenziók) és épületek, épületrészletek elemzésére hagyatkozva építészeti kérdésekre keresem a választ. Emellett személyesebb irányból, látássérültekkel való beszélgetések alapján szerzett tapasztalatok felől közelítem meg a térérzékelés fogalmát, megpróbálom feltérképezni az ő világukat.

[Hivatkozás: Pallasmaa: A bőr szemei - Veres Bálint fordítása]

szerző

• 
  Kulcsár Eszter
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Kronavetter Péter
  egyetemi adjunktus, Középülettervezési Tanszék