Regisztráció és bejelentkezés

Időtlen és ideiglenes

„A kiállításon látunk kész épületeket és félig-meddig készeket, mint amilyen ez is, ahol vagyunk. A kész ház Magyarországon kevésbé szép, mint a félig kész. A kész ház itt erővel ki akar mutatni valamit, ami nincs, a félig kész viszont nem utal, még csak létezik. A kész ház világosan beszél, mondókája azonban túlontúl is világos, gondolatai dogmák, módszerei erőszakosak és mesterségesek. A félig kész ház nem deklamál, inkább sugall, tökéletesen adja ki magából az érzelmeket, csorbítatlanul, szó nélkül.” (Janáky István: A befejezetlen ház)

Kutatásom kiindulópontja, hogy az (mű)építészet és az „építészet nélküli” építésmód hogyan viszonyul egymáshoz a kortárs városi kontextusban. Ebben a tanulmányban azt a speciális helyzetet vizsgálom, amikor a spontán, városi „népi” építésmód belakja az üresen álló épületek struktúráit, újra-rajzolva azoknak térbeli és időbeli rétegvonalait. A társadalmi alakulásoknak köszönhetően a városszéli csarnokok előbb kiürülnek, majd, az alulról szerveződő közösségek fókuszba kerülésével, új élettel telnek fel, teret és tartószerkezetet biztosítva a beköltöző funkcióknak.

A városszövet két jellegzetes, ugyanakkor karakterében teljesen eltérő elemének viszonyáról van szó: az egyik a funkcióját vesztett haszonépület – a középkori magtáraktól egészen a 90-es évek vasbeton csarnokáig találhatunk rá példát – ami, így kiüresedve, pusztán téri és anyagi minőségében válik erős állítássá. A másik, ezzel szemben álló jelenség a spontán módon létrejövő, ad-hoc jellegű épületbővítés, ami mindig egy adott, nagyon lokális problémára hoz megoldást, szűkös eszköz- és erőforrás-halmazból gazdálkodva. A spontán építésmód kreativitása általában abból fakad, hogy már léteznek a beépítendő elemek, és ezekhez kell igazítani a térformálást, míg az ipari épületek esetében előbb létezett a nagyon határozott téri igény, és ehhez hoztak létre új, igényspecifikus szerkezeteket.

A vizsgálat során (mű)építészeti épületrekonstrukciókat és közösségek barkácsolt téralakításait elemzem, a tér-anyag-idő hármassága mentén haladva. A műépítészeti és vernakuláris példákon keresztül a beavatkozás érzékenységét, a régi és az új viszonyát, illetve a tervezett csarnokok és a spontán tovább-építés karakterét járom körül.

Elméleti alapok:

TÉR

Moravánszky Ákos: Monumentalitás (Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin: Monumentalitás - kritikai antológia, TERC, Budapest, 2006)

Bernard Rudofsky: architecture without architects (Bernard Rudofsky: A Short Introduction to Non-Pedigreed Architecture, Doubleday and Company inc., New York,1964)

Martin Heidegger: Építés, lakozás, gondolkodás (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói, TERC, Budapest, 2005)

ANYAG

Adolf Loos: Ornament and crime (előadássorozat, Bécs, 1910)

Kenneth Frampton: The Tectonic Form of Sverre Fehn (area 116 - Norway, Milánó, 2014)

Peter Zumthor: A szépség kemény magva (előadás, Pirán, 1991)

IDŐ

Cságoly Ferenc: Tartósság (Cságoly Ferenc: Három könyv az építészetről, Akadémia, Budapest, 2014)

Pazár Béla: Itt és most az építészetben (előadás, Debrecen, 2016)

Janáky István: A befejezetlen ház (Janáky István: a hely, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999)

Vizsgálandó példák:

Ricardo Bofill – La Factoria, Barcelona, 1975

architecten de vylder vinck taillieu – PC Caritas (Psychiatric Center Caritas), Melle, 2016

H arquitectes – Cristalleries Planell Civic Center, Barcelona, 2016

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, Liliom utcai trafóház, Budapest, 1998

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Jurányi utcai középiskola, Budapest, 2012

Gólya – Orczy téri közösségi ház, Budapest, 2019 -

magánszemély - budaörsi műhelyház, Budaörs, 2018 -

(kép forrása: archdaily.com – H arquitectes: Cristalleries Planell Civic Center, Barcelona, 2016 – Adria Goula)

csatolmány

szerző

  • Belkovits László
    Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
    alapképzés (BA/BSc)

konzulens

  • Bartha András Márk
    tanársegéd, Középülettervezési Tanszék