Christ & Gantenbein két múzeumépülete:A Zürichi Nemzeti Múzeum és a Bázeli Szépművészeti Múzeum
CHRIST & GANTENBEIN KÉT MÚZEUMÉPÜLETE
A Zürichi Nemzeti Múzeum és a Bázeli Szépművészeti Múzeum
A múzeum fogalma és intézménye folyamatosan változik. A globalizáció korában ennek még nagyobb jelentősége van, így még fontosabb szerep hárul rájuk a tárgyak megőrzésében, a kultúra, a tradíció, az identitás fenntartásában és a közösségépítésben. Az ezredforduló múzeumépítési láza több esetben felvetette a meglévő épületek újragondolásának kérdését. Hogyan bővítsünk egy már meglévő történeti múzeumépületet? Erre a kérdésre próbált a Christ & Gantenbein építésziroda két Svájcban megvalósult projektjében választ keresni.
Dolgozatom a Christ & Gantenbein építésziroda két múzeumépületének a Zürichi Nemzeti Múzeum és a Bázeli Szépművészeti Múzeum bemutatását és összehasonlítását tűzte ki céljául.
A két épület között sok párhuzamot lehet felfedezni és éppen ezért érdekes összehasonlítás tárgyát képezi. Mindkét múzeumépület egy nagyvárosi környezetben helyezkedik el, mindkettő egy már meglévő múzeum bővítésével jött létre és mindkettő egy historizáló épület mellé épült kortárs beavatkozás. A hasonlóságok ellenére a végeredmény mégis két teljesen különböző épület lett, hiszen mindkettő igazodik a helyi igényekhez, a környezethez és a funkcióhoz. A kutatómunkám során megvizsgáltam, hogy milyen szerepet tölt be a két épület az építészek életművén belül, majd hogy hogyan kapcsolódik a svájci kultúrához. Fontos szempont volt a környezethez, a már meglévő épület/ekhez és a városszövethez való illeszkedés kérdése. Munkám során kitértem a két múzeumnak a kortárs svájci építészethez való viszonyára. Különös figyelmet fordítottam a két épület egymástól eltérő magatartására is.
A kutatás eredményeképpen elmondható, hogy a Christ & Gantenbein szinte minden döntésében az arany középutat keresi. Az építésziroda megértette, hogy a múzeumok a modern világgal és technikával újra és újra változni fognak, ezért igyekeztek a jövőnek tervezni és az újabb és újabb elvárásoknak megfelelni. A belső formálást, a terek sorolását, a funkciók megválasztását úgy alakították ki, hogy idomuljon, és egyben kiegészítse a régi épület tereit. . Ez a fajta „szürkeség” az elsőre extravagánsnak tűnő külső homlokzatokon is megfigyelhető; a meglévő épületek építészeti motívumai visszaköszönnek az új épületen, anyaghasználatukban, léptékükben tökéletesen belesimulnak a környezetbe, kiegészítik a már meglévő utcaképet.
szerző
-
Ohmacht Petra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
