…mégis új és magyar – Nagy Tamás szakrális épületeinek referenciái

Nagy Tamás életműve a 20. század utolsó és az új évezred első két évtizedének kortárs magyar építészetében egyedülálló helyet foglal el. A makoveczi organikus irányzatban gyökerező, annak fősodrából hamar önálló utakkal kísérletező, gazdag építészeti, művészeti hivatkozásokkal rendelkező épületek józan puritánsága következetes alkotói egységbe áll össze. Munkámban Nagy Tamás szakrális épületeinek összehasonlító elemzésén keresztül közelítem meg építészetének szimbolikus rétegezettségét. A recenziókban kiemelt hangsúlyt kapnak azok az inspirációs források, referenciák, amelyek döntően befolyásolták egy-egy épület formálását. A tervezési folyamat eme személyes jellegzetességének vizsgálata az egyedi formanyelv értelmezése mellett az alkotó építészeti felfogásának megismeréséhez is eszközül szolgál.

Első temploma, a dunaújvárosi evangélikus épületegyüttes a rendszerváltozás előtti évtizedek tolakodóan szekuláris városépítészeti örökségének jellegtelen szövetét ellensúlyozó erős atmoszférájú, jelképekben gazdag kompozíció. Ugyanígy a nemes egyszerűség és a történeti érzékenység jellemzi a néhány évvel későbbi sopronnémeti evangélikus templomot is, amelynek kontextusa azonban gyökeresen eltér az első épülettől. Beszédesen mutatja Nagy Tamás építészeti munkásságának értékét, hogy két élesen különböző téri és szellemi környezetben egyaránt képes volt adekvát, és az épített mű autonómiája szempontjából konzisztens alkotásokat létrehozni. Hasonlóan szervesül környezetébe a balatonboglári evangélikus templom is, természethez való viszonya, belső terének kialakítása mindkét korábbi épülettel rokon. Későbbi épületei, a gödöllői katolikus templom, valamint az életmű „magnum opusaként“ értékelhető szentkúti zarándokközpont már ezen a kiforrott formanyelven íródott egységes, az adott hely szellemét, adottságait mégis egyedi megoldásokkal kezelő alkotásoknak tekinthetőek.

A természetes anyagok használata, népi, vernakuláris motívumok, vagy éppen a képzőművészeti, narratív referenciák értelmező beemelése a kortárs építésbe, az egyszerűségükben felemelően szakrális belterek rendkívül finom alkotói kézjegyek. Dunaújváros tojás-allegóriája, Sopronnémeti ellenpontozó hozzáadása, Balatonboglár “ember-keresztje”, Gödöllő Kyrie-apszisa, Szentkút perforált ostya-alapformája elsőre művi absztrakcióknak tűnhetnek, mégsem azok. A forrás-formakincs azonos, mégsem öncélú sehol, és konzisztens, időtálló építészetté szervesül. Mindenhol. Miért?

Erre keresem a választ dolgozatomban.

Főbb források

Nagy Tamás: Munkák és inspirációk. Budapest: TERC Kiadó, 2006

Sulyok Miklós: (Magyar) Tradíció és innováció patikamérlegre téve. Magyar Építőművészet, 2020. meonline.hu/en/magyar-epitomuveszet-hirek/bucsu/tradicio-es-innovacio- patikamerlegre-teve (utolsó elérés: 2022. 08. 02.)

Masznyik Csaba: Fény és forrás. Szentháromság katolikus templom, Gödöllő. Régi-új Magyar Építőművészet, 2007/5, 36-37.

Architekturzentrum Wien (szerk.): Sturm der Ruhe. What is Architecture? Salzburg: Verlag Anton Pustet, 2001

Szabó Levente DLA: Továbbépítéstől az ábrázolásig. Megújult kegyhely Mátraverebély- Szentkúton. Metszet, 2016/1, 8-17.

szerző

• 
  Érsek Máté Attila
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék