Építészet a vakvilágban, avagy Vakvilág az építészetben
Mindannyiunkkal fordult már elő, hogy egy sötét szobában, teljesen vakon próbáltuk elnavigálni magunkat a villanykapcsolóig. Már ez a folyamat is nagyon ijesztő lehet számunkra, hiszen a biztonság érzetünk jelentősen lecsökken, nem tudjuk pontosan mikor és épp hova fogjuk beverni a lábunkat tapogatódzás közben.
Velem ellenben gyakran előfordul, hogy egy-egy hosszú nap után élvezettel csukom le fáradt szemeimet, és próbálom azokat minél hosszabb ideig úgy tartani mielőtt nekilátok a következő teendőmnek. Addig is megvacsorázom, vagy megiszok egy kávét csukott szemmel. Meglepő, hogy milyen izgalmakat tud rejteni egy olyan egyszerű mozdulat, hogy a bögrét a számhoz emelem. Ha viszont ezeken az egyszerű gyakorlatokon túl kezdek el gondolkodni, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon látássérültként hogyan lennék képes élni és az építész szakmámat folytatni?
A kutatásom alapkérdése tehát, hogy lehetséges-e vakon épületeket tervezni! Meglepődve tapasztaltam, hogy léteznek olyan kivételes építészek, akik a látásuk nélkül terveznek kiváló tereket. Megemlíteném Chris Downey életútját, aki karrierjének közepe táján egy operáció miatt elvesztette a szeme világát. Munkásságával felhívja a figyelmet, hogy nem kell az álmainkat feladni még ilyen körülmények között sem. Sikeres építészként folytatta a karrierjét, sőt aktívan részt vesz a látássérült emberek képzésében. Teljesen új megvilágításba helyezi a látás nélküli tervezésben való lehetőségeket, sőt kiemeli az eltérő térérzékelésükben rejlő lehetőségeket (például a megközelíthetőség, úthasználat felértékelődése).
Ezek után már csak egy kérdés merült fel bennem: „Hogyan?” Tehát vannak vak építészek, akik ma is terveznek, de hogyan képesek erre? Léteznek számítógépes szoftverek, vagy az anyagban és tapintásban rejlő lehetőségeket használják ki? Utóbbi kapcsán érdekes módszereket találtam, amelyek annyira megragadták a kíváncsiságomat, hogy ezek kipróbálására külön hangsúlyt fektetnék a kutatásomban. Kísérletezni tervezek, amelyben szaktársaimat és hétköznapi embereket bevonva vizsgálnám meg, hogy milyen lehetőségeink vannak a „vak” tervezésre. Különböző anyagokat szeretnék kipróbálni, minek milyen előnye - hátránya van (például papír, lego, vagy gyurma), illetve hogyan tudunk már meglévő alaprajzokat – maketteket azonosítani (természetesen) látás nélkül.
szerző
-
Csehi Eszter Katalin
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
