Libertas Artis

Az Óbudai Kísérleti Lakótelep egykori gázfogadója mára funkcióját vesztve, elhagyatottan áll. Ez a vasbeton, héjszerkezet azonban olyan magas építészeti gondolatokat képvisel, ami nem engedheti meg az épület elbontását. Azért, hogy ezek ne vesszenek el szükségszerű új funkciót találni neki, ami élettel tölti meg a környékét.

Az említett lakótelep egy, a lakáshiány felszámolására hirdetett, nyílt tervpályázat legígéretesebb terveit megvalósító környezet. Az 50-es, 60-as évek környékén lelkesedés övezte ezt a modernista lakótelepet, azonban az építészet politikai kommunikációs eszközzé válásával, illetve a házgyári technológiák megjelenésével a lakótelep sztenderdjei helyett a sokemeletes panelrengetegek terjedtek el országszerte.

A középületek és lakóépületek építészete valójában már a telep épülése előtt is féken volt tartva. Rákosi diktatúrája alatt a preferált építészeti eszközök használatát különböző elismerések odaítélésével szorgalmazták. Ezt az előírt stílust egyedül az ipari épületek kapcsán lehetett megkerülni, mivel ezekre a hatalom nem fordított túlzott figyelmet, így ezek váltak az ellenállás közvetítőivé. Ilyen úton próbálták az építőművészek a kreativitásukat érvényesíteni.

Az óbudai lakótelepet egykoron kiszolgáló gázfogadó könnyed, organikus formája mögött is egy hasonló lázadást lehet feltételezni, hiszen az 50-es évek formavilágának szöges ellentéte volt. Ez az ideológiai szerepvállalás az elsődleges vizsgálatunk szempontjából, azonban a bravúros statikai megoldás felett sem szabad szemet hunyni.

Az építmény formabontó, szabályoknak ellenszegülő mivolta kapcsán, a korszak más művészeti ágainak korlátozására is ki szeretnénk térni. A 3T rendszerének bevezetése miatt, a tiltott vagy tűrt művek alkotói arra kényszerültek, hogy olyan formában fogalmazzák meg üzenetüket, hogy az rejtve tudjon maradni, de a célközönséget mégis elérje. Szerencsére ez nem lehetetlenítette el a művészeket, így is utat tudtak törni maguknak.

A gázfogadó általunk tervezett átformálása a művészet úttörésének metaforájaként épülne meg. Minden nyílása kiegészülne egy-egy az arculatba illeszkedő, nyeregfelületű kitöréssel, amivel további fedett és átmeneti tereket nyerhetünk. Ezen felül az építmény felszín feletti falainak lebontásával tág belső teret hoznánk létre.

Az építészeti formálás üzenete az új funkcióban is kivetülne. Egy ,,könyvtár’’ kerülne berendezésre, ahol a lakótelep lakosai könyveket cserélnének, ajánlanának egymásnak tabuk nélkül. Az egykori alkotói szabadság korlátozása a tudás visszaszorításával is párosult, ezért jelölnénk ki itt a tudásmegosztás helyét. A polcokat egy, a gázfogadó organikus formájához hasonlatos csigalépcsővel lehetne megközelíteni a nyugati bejárat felől. Ennek tájolásával az akkortájt tiltott kultúra irányát szeretnénk hangsúlyozni.

Ahogyan az eredeti funkció nélkülözhetetlen volt az itt élő emberek számára, az új kezdeményezésünk is kulcsfontosságúvá alakulhatna a lakótelep közösségének építése szempontjából. A jelenleg üres épületváz ezzel a funkcióval válna teljessé, mihelyst új értelmet nyerne a lakótelepi működése az eddigi ideológiájának tovább élésével, mindezt fenntartható és tudatos módon kezelve.

csatolmány

szerzők

Tölgyes Viktória
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
Tényi Anna
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés

konzulens

Bognár Melinda
doktorandusz, Középülettervezési Tanszék

letöltés
1 360 kB