Vissza/vár

A Budapest belvárosától nem messze, színes városi szövetben található egykori evangélikus templomból mára csak az omladozó, növényzettel körbenőtt torony magasodik ki. A telken az 1910-es években katonai kórház épült, amit később a szomszéd általános iskola tornateremként használt. Ezt alakították át az evangélikus gyülekezet számára és szentelték fel templomként, majd tornyot is kapott. Az évek során csökkent a hívők száma, ezért raktárrá alakították, majd a közösségét vesztett teret a műemlékvédelem alatt álló torony mellől 2010-ben elbontották. A torony harangját és sisakját elvesztette, szerkezete az erózió áldozata lett, de a múlt sajátos lenyomatát őrzi.

Felmerül a kérdés, vajon hogyan lehet építészeti eszközökkel, a múlt rétegeit tiszteletben tartva, ám a mai igényeknek megfelelően egy ilyen épített örökséget kezelni? Hogyan lehet újra élettel megtölteni egy korábban valláshoz szorosan kötődő tornyot, ami nem feledteti a múltat, hanem feleleveníti azt?

A napjainkra oly jellemző szekularizáció folyamata és a terület evangélikus közösségének feloszlása miatt arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szükséges új templomtér a helyieknek, a területnek alkalmazkodnia kell az idő változásához. Míg a torony vallásos funkciójáról árulkodó homlokzatát megtartjuk, belső terét új funkcióval töltjük meg. A szomszédos általános iskola és óvoda közötti telket újra a gyerekek használatára bocsájtva ismét lehetőséget adunk a terület élettel teli működésére. A két oktatási intézmény határait újraértelmezve egy közös foglalkozásokra alkalmas teret nyitunk. Tervezésünk fókuszában így az áll, hogy meglévő és a jövőben is várhatóan állandó helyi közösségek számára, újabb generációknak tervezünk.

szerzők

• 
  Cserhalmi Júlia
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Nándori Réka Eszter
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Kronavetter Péter
  egyetemi adjunktus, Középülettervezési Tanszék