Toronyiránt - A Bláthy Ottó park átalakulása a határok átértelmezése révén

A Tisztviselőtelep határán található telek az évek során sokféleképpen próbálta kiszolgálni az adott kor igényeit. A telken eredetileg a szomszédos iskola tornaterme állt, majd az evangélikus hitközösség kapta meg és templommá alakult. A hívők számának csökkenésével azonban egy állami vállalathoz került és raktárként használták. A rendszerváltással visszakerült a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközséghez. Mivel a templom épületét nem tudták hasznosítani lebontották, de a technológiai műemlékvédelmi oltalom alatt álló torony megmenekült.

A telek évről-évre átalakult, más arcát mutatta, viszont sose képviselt állandóságot. A változatos múltjából egy pillanatot örökít meg a templomtorzó, a torony, mely egy jelentés nélküli jelként áll az üres teleken, mintha megállt volna az idő.

A telekről kilépve változással szembesülünk, zajlik az élet. Egy jelentős minőségi átalakulás kezdődött el, amely által a terület a telep szerves részévé válhatna. A közelmúltban létesített Bláthy Ottó park, mint elkezdett tér, egy csendes magként viselkedik, mely már kialakult, de beszélni még nem tud. Magában rejti ugyan a lehetőséget, hogy olyan hangsúlyos ponttá váljon, amely párja a Szenes Iván térnek és e két fókuszpont között felsejlő tengely méltó lezárását képezze. Egyúttal kontextusba helyezze és értelmezze a torony jelenlétét.

Viszont, a park jelen állapotában határok közé van szorítva. A fizikai határok újra definiálása, minőségi átértelmezése, illetve az “érdek határok” konfliktusának feloldása jelentheti a megoldást. A tér jelenthet egyszerre elkülönülést és átláthatóságot, akár valós átjárhatóságot. Oldottabb kapcsolat által és a változásra való hajlam megteremtésével a tér egy tágabb közösségbe való tartozás érzését sugározhatja.

Milyen építészeti gesztussal lehet az elvarratlan szálakat lezárni? Hogyan lehet a differenciált térhasználat finom rendszerét létrehozni? Milyen funkcióval vagy eszközökkel ösztönözhető a közösségi tevékenység? Ebben az áramló térben a torony, mint vertikális jel megváltoztathatja a vele összefüggésben létező terek minőségét? A saját minőségének érzetei által miként befolyásolhatja környezetét? Milyen eszközökkel kapcsolható be a torony a telep életébe tiszteletben tartva a hely szakralitását?

Ezekre a kérdésekre igyekszünk tiszta és megfontolt építészeti válaszokat adni.

szerzők

• 
  Csekei Fruzsina Rita
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Tihanyi Dóra
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Kronavetter Péter
  egyetemi adjunktus, Középülettervezési Tanszék