Itt VÁRlak! – Közösségi találkozópont a Vajda Péter utcai templomtorony rehabilitációjával
Dolgozatunk fókuszában a józsefvárosi Vajda Péter utcában található romos templomtorony áll, amely az egykor evangélikus templomként használt épületegyüttes egyetlen fennmaradt részeként árválkodik a Tisztviselőtelep kertvárosias és folyamatosan fejlődő városi szövetének szélén. A torony állapota az utóbbi időben kritikussá vált, különleges bauxitbeton anyaga miatt technológiai műemlékvédelmi oltalom alatt áll és veszélyeztetett minősítést kapott.
A kutatásunkban az alábbi kérdések mentén igyekszünk tiszta és megfontolt építészeti válaszokat keresni, majd a gyakorlatba ültetve a tervezési helyszínen alkalmazni azokat.
Milyen szerepet szánunk a toronynak, valamint melyik állapotát kívánjuk megmutatni?
Hogyan biztosítható arányos beavatkozással az épített örökség védelme?
Létezik-e olyan inspiráló új használat, amely feloldja a jelenlegi zárvány állapotot és újra élettel tölti meg a helyet?
Milyen közösségek számára lehet egy új épületegyüttes találkozási pont, kik számára nyitott, honnan és hogyan járható be a terület?
Milyen események vezettek egy vallási közösség fellazulásához és ez hogyan befolyásolta egy liturgikus tér hanyatlását?
Megtart-e az új beépítés valamit az egykori beépítés jellegéből?
Van-e az egykori szakrális funkciónak relevanciája, vagy a jelen helyzet nyitottabb értelmezést kíván?
Hogyan képzelhető el gazdasági értelemben is fenntarthatónak a feltételezett közösségi funkció?
A torony felfogható egyfajta jelképként, ami egykor a templom és a közösség jelenlétét is mutatta. Napjainkra a jel mellől hiányzik a jelölt, egy közösség, akinek a környéken szüksége van közösségi találkozási pontra. Ez a helyszín egy kitűnő lehetőséget biztosít egy ilyen beavatkozásra. Ezen építészeti eljárás során pedig rendkívül fontos a folytonosság, azaz a torony lassan 100 éves fennállásának története, amelyet figyelembe kell venni a tervezés és koncepcióalkotás alatt. A célunk egy többfunkciós közösségi tér létrehozása, amellyel a Tisztviselőtelepen élők egy olyan hellyel gazdagodhatnának, ahol változatos, közösségüket építő programok kaphatnának helyet. A középpontban, mint a terület történelmében egészen a 60-as évekig, továbbra is a közösség állna.
Felvetésünk szerint egy az idők folyamán rendre változó funkciókkal hasznosított épület emlékének megőrzése fontos az utókor számára. Bár az eredeti funkció visszaállítása nem elképzelhető az evangélikus közösség hiányában, egy új használói kör, új hasznosítási mód esetén is megőrizhető emléke megfelelően érzékeny építészeti beavatkozással.
szerzők
-
Csizmadia Nóra Olimpia
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Merza Gábor
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Pusztai Benedek
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Kronavetter Péter
egyetemi adjunktus, Középülettervezési Tanszék
