Kontaktáj!

Kontaktáj!

Kísérlet a táj és az ember összehangolására

Létre tudunk-e hozni olyan, a természetet átformáló, alakító innovációt, amely fenntartható? - merült fel bennünk a kérdés újra és újra, ahogy ástuk bele magunkat a tiszai vízszabályozások témájába. Számos területen érzékelni, hogy a tájhasználatból egyre inkább tájkihasználás lett, és minderre a környezet is lassan a saját rendje szerint reagálni kezd. A folytonos innováció kockázata, hogy nem látunk túl a saját időnkön, pedig az emberi lépték eltörpül a táj állandósága mellett. Nem tudunk a táj idejében gondolkodni, egy adott pillanatra vonatkozó válaszadással sokszor csak még nagyobb problémát okozunk.

A lokális problémáktól - esetünkben például a Tisza vidékén az egykor progresszívnek tekintett folyószabályozás okozta aszálytól - kezdve, egészen a globális léptékű klímaválságig, lépten-nyomon az ember és természet ellentmondásos együttműködésének, vagy inkább az együttműködés hiányának nyomait érzékeljük - különböző minőségekben. A napjainkban zajló technológiai innovációk végtelennek tűnő gyarapodása csak akkor lesz fenntartható, ha ezzel együtt a természettel kapcsolatos szemléletmód is megújul. Bár a tudományos stratégia kidolgozása a szakemberek feladata, a klímaválság problémája mindenkit érint. Éppen ezért, a tudományos és szakpolitikai válaszok mellett nagyon fontos a minél szélesebb körű tematizálás: a kérdéskör beépítése a köztudatba, az információk eljuttatása embertársainkhoz. A téma nagyon tág. Fontos módszerünk, hogy egy-egy befogadható részletre fókuszálunk, hogy - pars pro toto - a részen keresztül tudjunk az egészre figyelni.

Egy évről-évre ismétlődő programsorozatban gondolkodunk: szeretnénk eljuttatni az emberekhez az ellentmondásos természetalakítás különféle megjelenési formáit, az embereket odavezetni a problémához és megteremteni a tapasztalás, az átélés lehetőségét. Dolgozatunkban az elgondolt programsorozat első, mintának tekintett eleme a Tisza szabályozásának komplex mérnöki, ökológiai problémakörére reflektál. A Tisza gátrendszere mentén sorakozó szivattyúházak tér- és időbeli nyomai ennek a már régóta rétegződő, az innovációt a természet eredendő működésének rovására halmozó konfliktusnak. Ilyen, és hasonló nyomok mentén kívánjuk feltárni másoknak és magunknak is a táj problémáit, ember és természet megsebzett viszonyát, bízva abban, hogy a jelenlét által a résztvevők olyan tapasztalásokkal lesznek gazdagabbak, amit saját köreikbe visszatérve párbeszéddé alakíthatnak. Stratégiánk a helyspecifikus installációk kísérleti megvalósításából és dokumentálásából áll olyan módon, hogy azt a szélesebb közönséggel is megosztva, sorozattá fejlesztve, építészeti, művészeti eszközökkel szolgálja a természetet érintő fenntartható innovációs folyamatok iránti figyelem felkeltését.

szerzők

• 
  Prőhle Borbála Piroska
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)
• 
  Polyák Júlia
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék