Városi oázis
Mikor érdemes régi épületek tereinek és közösségeinek az újjá tervezése a mai gyorsan fejlődő és változó világban, és mikor érdemes egyszerűen a régi helyére teljesen újat rakni? Valóban érdemes és előnyös elavult vagy régi tér helyzetekkel foglalkozni? Nem egyszerűbb a korszerű technikai és kivitelezési lehetőségek által valami újat teremteni, a régi, korát meghaladó helyére? A magánszférában élő lakókból lehet-e valami körül összefogó közösséget alkotni vagy a közösségi használatban lévő tereket a lakók kevésbé hajlamosak fejleszteni? Egy társasházi udvar az csak raktár funkcióként és olyan kertként tud működni, amivel senki sem akar foglalkozni? Tud-e egy ilyen udvar a helyieknek, költségi és karbantartási problémák helyére valami egyedit és praktikusat nyújtani? Lehetséges-e több társasház telek határai által feldarabolt udvar kert részeket egyesíteni? Hajlamosak-e ilyenre az emberek vagy a közösségi kert több problémát hozhat nekik az elképzelésük szerint? Mennyire képes egy ilyen udvar kert változtatni a helyiek életén, és az esztétikai része mellett tud-e mindennapi hasznot is adni? Kevés hozzányúlással és rendezéssel tud-e egy olyan fenntartható szituációt létrehozni, ami egyensúly ként szolgálhat a különböző éghajlati változásoknak és hatásoknak? Valóban tud-e fenntartható és autonóm módon működni ez a gondosan megtervezett udvar kert?
Fogok-e tudni választ találni erre a sok kérdésre a Magyar Jakobinusok terén álló társasház és funkcióját vesztett kazánház helyzetének elemzésével? Lehet, hogy ez a reakció egy ilyen helyzetre példaként tudna szolgálni a városban elegendően megtalálható hasonló szituációkra.
szerző
-
Shelemekhov Mark
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
