Közösségi nappali
Közösségi Nappali
A Magyar Jakobinusok tere 2-3. sz. ház kazánháza mára már elvesztette funkcióját, és magára hagyva áll elszigetelve a külvilágtól, a tömb szívében. A helyi közösség tehernek érzi a jelenlétét, ellehetetleníti a kert használatát, így legszívesebben elbontanák, viszont erre pénzügyi keret sajnos nincsen.
A dolgozatunkban arra keresünk választ, a helyiek bevonásával, hogy egy letűnt kort képviselő épületet miképpen tudná használatba venni az azt körülvevő közösség, és hogy milyen építészeti beavatkozások segíthetik ezt elő. A megközelítésünk fő szempontja a fenntarthatóság, és hogy a beavatkozások a civil lakosság számára könnyen elérhető és cserélhető elemekből állna, illetve a lehető legegyszerűbb technológiával épülne fel, amelyet ők is képesek lennének alkalmazni kis mértékű külső beavatkozással, vezetéssel, így a karban tartása is önerőből történhetne. Ha őket is bevonjuk a tervezésbe, kivitelezésbe, akkor sokkal inkább magukénak érzik azt.
A kazánház újraélesztése több lépésből állna: elsőként a környező udvart tennénk rendbe, majd ezt követné az épület belsejének használhatóvá tétele, padlók, falak javítása. Harmadik lépés a terek berendezése saját, már nem használatos tárgyakkal, bútorokkal, és a leamortizált függönyfal részleges cseréje és javítása, és végül ezek után egy közösségi kert kialakítása a tetején. A belső tér nem kapna fix funkciót, hanem egy rugalmas, átrendezhető, teret hoznánk létre, amely kültéri nappaliként szolgálna. Az épület, a plusz költségek elkerülése miatt, nem lenne hőszigetelve, időszakosan vennék használatba.
Szerintünk egy ilyen fajta beavatkozás újra buzdítaná az embereket arra, hogy ismerjék meg egymást, és a közeljövőben elősegítené a kialakult zárt udvarrendszer fellazulását.
szerzők
-
Novák Nóra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Major Barnabás
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
