Komplemen-tér

A feladatkiírásban megjelölt, Magyar Jakobinusok terén álló háztömb két egészen különböző térélményt kapcsol össze. A forgalmas budai utakról belépve, valamelyik ház előterén áthaladva egy olyan világba csöppenünk, ahol a természet az úr. A különböző méretű és arányú darabokra felosztott belső udvar szépsége a növényzet szabadságában rejlik. Az égig érő, borostyánnal körbetekert fák között az az érzésünk támad, hogy a kert él, mozdul, lélegzik.

Ennek a dzsungelnek a közepén, a sok évtizedet megélt acélszerkezetű tömb bátran tart ellen a zöldnek. A funkció alapú, racionális ipari építészet karakterisztikája, erős rasztervonalai különálló derékszögű koordináta-rendszerként jelennek meg. Az épület a múltban kiemelten fontos szerepű, egész háztömböt ellátó kazánházként üzemelt. Mára már változtak az erőviszonyok, az üresen hagyott ház lassan kezdi megadni magát a természet erejének.

Kutatásom alatt először a növényzet és az épített környezet ellentétét, vagy éppen kapcsolatát, kapcsolódási módjait szeretném vizsgálni. Lehet-e rendszert találni a természet kesze-kusza vonalaiban is? Tud-e a két pólus kapcsolata több lenni, mint néhány szerkezetre felkúszott futónövény? Alá lehet-e rendelni teljesen az épületet a zöldnek? Lehet-e az egykoron lakások fűtéséért felelős acél tömeg most a háztömb belső, lélegző erdejének tüdeje?

És lehet-e ebből a sok részre szabdalt tömbbelsőből egy koherensen működő közösségi kert, amiből az egész lakóközösség profitál?

szerző

• 
  Lantos Balázs
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Nagy Márton
  docens, Lakóépülettervezési Tanszék