Befagyott Falak
Hogy birtokba vehessük azt, mely valójában a sajátunk; más kérdéseket is fel kell tennünk magunknak, mintha máshonnan vennénk el. Nem csak azt kérdezzük, hogy mi a tárgy, azt is meg kell tudjuk, hogyan és miért esett ki kezeink közül. Mi módon kaphatjuk vissza, miben és miként változott vagy változna múltjától, illetve visszakaphatjuk-e pusztán saját magunk? Még az is felmerülhet, hogy sosem éreztük magunkénak, ezért nem talál rajta kezünk elsőre fogást.
Ezen kérdések merülnek fel bennem a Magyar Jakobinusok tere 2-3. udvarán álló kazánházzal kapcsolatban. Az épület sorsa, mint probléma, csak részben azonosítható első látásra, a kérdések pedig ebben segíthetnek. Merem feltételezni, hogy a legtöbb lakó a bontását választaná, akár a hely hiánya, akár az épület jelenlegi állapota és látványa miatt, feltételezve, hogy a tárgy nem érték, hanem inkább teher. Mintha a kazánház nemhogy kihűlt, de az udvar közepén álló akadállyá fagyott volna be a fűtési feladatai végével.
Saját kérdéseimre reflektálva a megoldást nem közvetlen a kertben, hanem az épülettömbben kezdtem el keresni. Mivel a társasház önerőből még nem hasznosította a kazánházat, felvetettem, hogy egy külső, lehetőleg minél közelebb lévő és társadalmi feladatokat ellátó szervezettel közösen oldjuk meg a problémát. Ezt a partnert az Egyszülős Központ budai székhelyében találtam meg, mely a tömbben, a szomszédos 1. szám alatt helyezkedik el, a 2-3-al egybefüggő udvarral. Továbbá a az általuk ellátott feladat a társadalom nagy és nehéz helyzetben lévő rétegét segíti, ezért a velük való közreműködés mind a társadalmat, mind a társasház közösségét is segíti, építi.
Ezen felvetések mentén keresem meg, mi módon adhatunk az udvari kazánháznak új értelmet, az embereknek egy használhatóbb udvart, valamint egy közösséget és a társadalmat is építő, egymást közelebb hozó projektet.
szerző
-
Ungvárszki Szabolcs Levente
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulens
-
Zombor Gábor
adjunktus, Középülettervezési Tanszék
