Felvidéki magyar építészet Trianon után – Szalatnai Artúr életműve a két világháború közötti Csehszlovákiában
A világháborút lezáró, a tényleges etnikai viszonyokat figyelmen kívül hagyó békediktátum erőszakosan átrendezte térségünket. Az új határok között minden drasztikusan megváltozott. A helyi építészekkel szemben támasztott igények, munkakörülményeik, a fiatalok tanulási lehetőségei, a szakma tájékozódási irányai teljesen átalakultak és mindez egy olyan időszakban, amikor az építészet területén egy új korszak kezdődött.
Magyarként különösen embert próbáló feladat volt ehhez alkalmazkodni, de Szalatnai Artúrnak, Weinwurm Frigyesnek, Vécsei Ignácnak, Kerekes Zsigmondnak, Spitzer Imrének és a többieknek sikerült. Nevüket és megépült munkáikat a cseh és szlovák építészettörténet komoly értékként tartja számon. Az egyéni sorsok és életutak nagyon eltérőek, de az épületek minősége nem, mindannyian messze átlag felett teljesítettek, megérdemelnék, hogy szélesebb körben ismertek legyenek.
Felvidéki származású nagyapám unokatestvére jelenleg is Trencsén-Teplicen él, a gyermekkori látogatások mély benyomást tettek rám, kialakítva a város iránti személyes kötődésem. Választásom így esett Szalatnaira, akinek több fontos épülete található Trencsén-teplicen (Sina Fürdő bővítése, Zenepavilon és Esplanade Szanatórium). Szalatnai Artúrt a szlovák építészettörténet a két világháború közötti építészet egyik legfontosabb alkotójaként tartja számon. Egyetemi diplomáját 1918-ban, a Budapesti Műegyetemen szerezte, karriert viszont Csehszlovákiában csinált. 1919-től dolgozott Pozsonyban, a városhoz több mint 4 évtizedig szorosan kapcsolódott munkái révén. Pályafutásának kezdetén még a historizmus stílusában alkotott, de a ’20-as években kísérletezett a kubizmussal is. Érett korszakának épületei egyaránt visszafogott, az akkori kortárs építészet és a tradíció közt egyensúlyozó, kifogástalan alkotások, melyek többek között Pozsonyban, Trencsén-Teplicben, Révkomáromban és Pöstyénben találhatóak. Tagja volt a Kunstvereinnak, valamint a Forum lapnak, melyek aktív intellektuális tömörülései voltak főleg a német és a magyar építészeknek, művészeknek. Céljuk a német-magyar szellemi tőke integrálása volt az egyetemes csehszlovák kultúrába, ennek érdekében teret adtak szlovák származású építészeknek, valamint figyelemmel kísérték a szlovák képzőművészet fejlődését is. Kijelenthető tehát, hogy Szalatnai is elengedhetetlen fontosságú szerepet játszott abban a folyamatban, hogy a saját hazájukban kisebbségbe szoruló építészelit továbbra is hasznos és elismert része maradjon a szakmának, ezáltal a társadalomnak.
Mindezek ellenére Magyarországon alig tudunk róla valamit. Sajnos az építészet területén is igaz, hogy a határontúli magyar művészek életműveiről és alkotásairól egyelőre nem áll rendelkezésre részletes, információ. Kutatásommal ezt a régi adósságot szeretném törleszteni Szalatnai Artúr munkássága előtt tisztelegve.
Irodalomjegyzék:
Moderná Bratislava 1918-1939; Peter Szalay, K. Haberlandová, K. Andrásiová, N. Bartosová Atelier Bogár Králik Urban; Marencin 2013/14 ISBN 978-80-8114-327-4
Kubicska Kucsera Klára – Kisebbségi építészek a két világháború közötti szlovák építészetben
Architektur Slowakei /Architektúra Slovenska, Impulse und Reflexion/ Impulzy a reflexia; Szerzők: Adolph Stiller, Stefan Slachta (Hg./Ed.); Kiadó: Anton Pustet, 2004; ISBN 3-7025-0473-7
http://www.register-architektury.sk
https://issuu.com/abandonedrecreation/docs/tt_sprievodca_english_print_nahlad__aa6f78cf2edf58
http://109.123.94.27/architect/artur-szalatnai-slatinsky
http://architectuul.com/architecture/sina-spa
Archív fotó:
architectuul-production.com.s3-eu-central-1.amazonaws.com
szerző
-
Bogáthy Zsolt
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulens
-
Dr. Nagy Iván
egyetemi docens, Exploratív Építészeti Tanszék