Fenntartható hagyományok
„Egyiptom a Nílus ajándéka” mondta a görög Hérodotosz, mivel Egyiptom nagyobb része sivatagos terület, csak a Nílus-deltája és a folyam árterülete lakható. Ebből az a fenntarthatatlan állapot következik, hogy az ország lakosságának 90 százaléka az összterület 5 százalékán él.
A 2022-es TDK kutatási problémájának fő elemei a drasztikusan növekvő népességszámból következnek. A hagyományos termelési módszerekhez szükséges víz mennyiség már nem áll rendelkezésre, az alkalmazott archaikus termelési módszerekkel nem tudják a növekvő népességet ellátni. A lakhatás igénye miatt épülő házak további területeket vesznek el a megművelhető földterületből.
A hagyományos egyiptomi településszerkezeteket vizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a falvak kompaktságukat, szűk utcáikat a hely szűkösségének köszönhetik, mivel a folyó és a sivatag közötti keskeny termékeny területen lévő dombokra építkeztek az árvizek elől. Ez a fajta beépítés több szempontból is előnyös, mivel így a házak képesek egymást árnyékolni és védeni a homokkal szemben. A falut egy körút szegélyezi, amely árvíz ideje alatt vízben van és védi a házakat az áradástól. Innen, és a falu középpontjából, a domb tetejéről, ahol a mecset található indulnak a szűk utak, amelyek egy része zsákutcaként végződik és nem igazán találkozik. Ezektől a falvaktól nem állt messze a vertikalitás, mivel csak felfelé voltak képesek terjeszkedni.
A célunk egy olyan mintaház tervezése egy a Nílus partján kialakítandó fiktív jövőbeli településen, mely képes megtermelni a lakók számára szükséges táplálékot, mindezt önerőből és fenntartható módon, helyi munkaerőt és anyagokat felhasználva. Egyiptom területén a vallás és hagyomány szerves része a mindennapi életnek és az épületet alkotó téri kapcsolatoknak is. A tervezés során fontos szempont a tradicionális, földművelő életmódhoz illeszkedő ház megvalósítása. Amely tartalmazza a hagyományos belsőudvaros háztípus funkcionális elrendezését és adaptálja a vernakuláris építészet „bölcsességeit”, hagyományos építészeti megoldásait pl.: szélfogó tornyok, természetes szellőzés, árnyékolás. Ugyanakkor felhasználja és az épületbe integrálja a rendelkezésre álló és megvalósítható modern mezőgazdasági termelés technológiai újításait pl.: aquaponia. Ezek ötvözetéből létrejövő mintaház az alap építőeleme lehetne egy olyan új településtípusnak, amely megoldást nyújt a termő területek elvesztésének problémájára, ugyanakkor lakhatást és megélhetést biztosít a növekvő népességnek.
Fontos kérdést vet fel, hogy az önellátást segítő helyiségek, illetve a technológiát kiszolgáló berendezések hol kerülnek elhelyezésre. Miként tudnak szervesen kapcsolódni a hagyományos funkciójú családi terek egységében? Közvetetten vagy talán közvetlenül csatlakoznak hozzájuk? Mennyire befolyásolja a privát és nem privát terek kapcsolatát? Hogyan tud az épület illeszkedni környezetébe? Hogyan nem lesz tájidegen?
Források:
MAHGOUB Yasser: The Transformation of Rural Settlements and Dwellings in Egypt. ResearchGate, 2016
(utolsó elérés:2022.09.30)
FEISAL Zeinab: Sustainability in architecture between the past and the future. ResearchGate, 2010
(utolsó elérés:2022.09.30)
ReGen Villages.Architizer,
https://architizer.com/projects/regen-villages/
(utolsó elérés:2022.09.30)
szerzők
-
Bednarik Marcell
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Döbrönte Tamás
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulens
-
Dr. Árva József
Egyetemi adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék
