Szobából kockaház

Mai korunk szemlélete szerint talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy egykor a hagyományos, népi építészetből jól ismert parasztházakat nem tekintették meghatározó építészeti értéknek. A parasztházak sorsa az 1950-es évektől kezdve elkezdett jelentősen megváltozni. A kockaházak építése nem csak az üresen álló telkeket érintette, hanem sok esetben ezeket a népi építészetből megmaradt értékeinket is. Bizonyos esetekben az épületek utcafront felőli traktusa természetes módon alakult át kockaházzá. Sokszor pedig teljesen lebontották a korábbi épületállományt, ugyanis az akkori kor felfogása szerint, a népi építészet színvonalában nem érte el a rangos építészetet, nem gondolták egy megőrzendő értéknek. A tulajdonosok - az építészek közreműködésével - bátran bontották el ezeket és helyére az akkori divat szerint, ,,Kádár-kockákat’’ helyeztek. Néhány alkalommal a korábbi parasztház hátsó részét megtartották és az elbontott utcafront felőli szakaszon toldották hozzá a kockákat. [1]

Tanulmányunk témája a parasztházak későbbi átépítése, modifikálása az úgynevezett Kádár-kockákkal, ahol többnyire a tisztaszobát alakították át. Ezt a jelenséget egy fehértói parasztházon keresztül elemezzük, melyhez a 1960-as években kockaházat csatoltak, elbontva a tisztaszobát, illetve az akkori konyhát.

Korábbi tervek alapján térszervezési, anyaghasználati, kompatibilitási, használhatósági és épületszerkezettani kérdéseket teszünk fel. Ezen kérdések válaszait, más, akár külön megépült Kádár-kockákkal és parasztházakkal vetünk össze. Megvizsgáljuk az akkori típusterveket, illetve azt, hogyan adaptálták ezeket a helyzetnek megfelelően.

[1] Winkler Márk, „Ha így nézem polgári, ha úgy nézem szocialista.” – interjú Tamáska Mátéval a kockaházak múltjáról és jelenéről c. cikk, Építészfórum, Kádár-kocka tematikus hét

szerző

• 
  Pápai Virgínia Ágnes
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Halmos Balázs
  egyetemi adjunktus, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék