Az operajátszás helyszíneinek kialakulása és fénykora

Erasmus félévem alatt lehetőségem volt akusztikát tanulni, ami felkeltette az érdeklődésemet a zengőterek működése iránt. Ezen a témán elindulva vizsgálni kezdtem a történeti zenés előadó tereket és a XVI-XVII. századi házak bizonyultak a legegyszerűbb építészeti tereknek az opera műfaját tekintve.

Az opera, a dráma felépítését átmozgatva az énekhangot, a kísérőzenét és a gesztikát helyezi fókuszba. A drámai történést „virtuális” térben építészeti eszközök használatával teszi teljessé, így az építészet, valamint a zenei háttér együttesen tud hatni a nézőre.

Az új műfaj változást jelentett a színházépítészetben, új fajta előadóteret hozva létre ezzel. Dolgozatomban a barokk operaház térarányának és a hangzásának viszonyait szeretném vizsgálni.

Kutatásom elsődleges módszereként a hazai és külföldi helyszínek személyes fölkeresését és a személyes adatgyűjtést említeném, de szándékom akusztikai szimuláció alkalmazása is.

A belső tér akusztikai értékeit sok tényező befolyásolja, melyek lehetőség szerint megemlítendők az egyes példáknál is. A terem légköbmétere és térarányai döntően befolyásolják a beszédérthetőséget, az utózengés értékét, valamint a többi akusztikai paramétert is. Hasonlóan lényeges elem a karzat a székek és páholyok kialakítása, majd a felületi anyagválasztás és egyéb korra jellemző szokások is.

Kutatásom módszerei szorosan kötődnek a forrásokhoz: a személyes fölkeresés, adatgyűjtés, valamint az akusztikai irodalom vonatkozó dolgozatai szerepelnek az egyes házak történeti leírásai mellett.

Dolgozatom célja a fertődi Eszterházy barokk opera térarányainak és feltételezhető akusztikai paramétereinek meghatározása, a rendelkezésre álló terek elemzésének eredményei, valamint egy egyszerűsített akusztikai szimuláció futtatása alapján.

szerző

• 
  Farkas Ellák Sebestyén
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Mezős Tamás
  egyetemi tanár, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék