Kelet és Nyugat határán – Az Árpád-kori rotundák eredetkutatása

A körtemplomok Közép-Európában kiemelkedően magas számban találhatóak meg. A rotundákról már több művészettörténeti kutatás is készült, viszont építészeti szemlélettel egységesen még nem foglalkoztak velük.

A téma szorosan kapcsolódik a kereszténység elterjedéséhez az itt élő népek körében. Az ősi centrális elrendezés megidézi a természeti vallások formavilágát, de már a kereszténységhez kapcsolódó funkciók kapnak benne helyet. Ennek következtében a Keleti és a Nyugati Kereszténység határterületén egy olyan független építészeti forma jött létre, amely egyik oldalnak sem része. Feltehetőleg ezzel a kialakulóban lévő államok a saját szuverenitásukat is próbálták megőrizni, miközben a Bizánci és a Német-Római Birodalom egyre nagyobb befolyást akart szerezni a régióban.

A körtemplomokkal azért érdemes foglalkozni, mert a Kárpát-medence területén jelen ismereteink szerint közel kétszáz rotunda található. Ez az emlékállomány az épülettípus elterjedését tekintve kiemelkedő jelentőséggel bír. A nagy szám annak lehet az eredménye, hogy ezen a területen a 14. század elejéig, a gótika elterjedéséig is épültek ilyen templomok. Ez alatt a hosszú idő alatt az épülettípus több funkcióváltozáson esett át, ami a forma elterjedését tette lehetővé.

A tanulmányunk célja a Közép-Európai körtemplomok állományának bemutatása, kialakulásukra vonatkozó történelmi hipotézisek alkotása, valamint a formai és funkcionális kapcsolatok feltárása.

szerzők

• 
  Máté Balázs
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Varga Géza
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Daragó László
  docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék