Kelet és Nyugat határán – Az Árpád-kori rotundák eredetkutatása
A körtemplomok Közép-Európában kiemelkedően magas számban találhatóak meg. A rotundákról már több művészettörténeti kutatás is készült, viszont építészeti szemlélettel egységesen még nem foglalkoztak velük.
A téma szorosan kapcsolódik a kereszténység elterjedéséhez az itt élő népek körében. Az ősi centrális elrendezés megidézi a természeti vallások formavilágát, de már a kereszténységhez kapcsolódó funkciók kapnak benne helyet. Ennek következtében a Keleti és a Nyugati Kereszténység határterületén egy olyan független építészeti forma jött létre, amely egyik oldalnak sem része. Feltehetőleg ezzel a kialakulóban lévő államok a saját szuverenitásukat is próbálták megőrizni, miközben a Bizánci és a Német-Római Birodalom egyre nagyobb befolyást akart szerezni a régióban.
A körtemplomokkal azért érdemes foglalkozni, mert a Kárpát-medence területén jelen ismereteink szerint közel kétszáz rotunda található. Ez az emlékállomány az épülettípus elterjedését tekintve kiemelkedő jelentőséggel bír. A nagy szám annak lehet az eredménye, hogy ezen a területen a 14. század elejéig, a gótika elterjedéséig is épültek ilyen templomok. Ez alatt a hosszú idő alatt az épülettípus több funkcióváltozáson esett át, ami a forma elterjedését tette lehetővé.
A tanulmányunk célja a Közép-Európai körtemplomok állományának bemutatása, kialakulásukra vonatkozó történelmi hipotézisek alkotása, valamint a formai és funkcionális kapcsolatok feltárása.
szerzők
-
Máté Balázs
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Varga Géza
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulens
-
Daragó László
docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék