Műemlékvédelem a történeti ipari építészet területén - ​Az egykori Királyi Malátázó gabonaraktára

Az egykori gabonatároló, a XIX. század végétől központi Királyi Malátázót látta el árpával. A sörgyártás alapanyagát ide szállítok be vasúti kocsikon. Nyáron az árpaföldeken dolgozó parasztok, miután eladták a Sörgyárnak saját terményüket, itt kaptak munkát. A XX. század folyamán az épület volt laktanya, óvóhely, sőt még női munkásszállás is. Az épülethez tartozó lapostetős alraktárt, Sörgyár utca felöli lakóházakat, sőt még magát a Malátázót és a hozzátartozó szárítót is elbontották. Ma már csak az egykori portás háza és a 10 km hosszú alagútrendszer bejárata áll. És az épület Dreher Sörgyárak Zrt.-hez került. A raktár háromemeletes, melyet tágas pince egészít ki. Ide került kezdetben az árpa, melyet levegővel fújtak feljebb. Az épületet öt traktusra lehet bontani, de a látszat ellenére nem szimmetrikus. A Sörgyár utca felöli homlokzat díszesebb. Nem véletlen, hiszen az épület reprezentatív célokat is szolgált. A középső traktus az árpatároló silók helye volt, míg a két szélső padozatos árpatárolóként működött. A három traktust egy-egy lépcsőházi „torony” választja szét, amikben egyéb funkciók is helyet kapnak. A homlokzat eredeti színe feltehetőleg császársárga volt, bár mára a többszöri újravakolás miatt nem sok látszik ebből. Az ablakok formavilága változatos, a homlokzat rendjét, néhol megtöri egy-egy oda nem illő elem. Mára kevés eredeti keretezés marad és sok helyen felfalazták az esetleges csúcsíveket. Sörgyár utca felöl jól kivető az ablaktengelyek eltérő száma a jobb és a bal traktusnál is, ami ráerősít a korábbi asszimetriára. Az alapozás mikéntje nem tisztázott. Az épület a terheket a pince dongaboltozatán majd masszív téglapillérken keresztül adja át. A raktár emellett eredeti poroszsüveg és utólag beépített vasbeton födémet is tartalmaz. A teherhordó szerkezet igen impozáns: vastag külső falakat; gyönyörű, íves öntöttvas-szerkezeteket; a boltozat terheit a tetején kelyhekkel összefogó könnyed vasoszlopkat figyelhetünk meg. Az épületben elszórva eredeti szíjas teherhordó gépeket, 120 éve „önműködő” vasajtókat, nyitó-csúkó csúzdát is találunk, ami „gépészetileg” is érdekessé teszi az épületet. A dolgozatom célja, hogy felhívjam a figyelmet a gabonaraktár ezen és más értékeire is, bizonyos aspektusait rekonstruáljam, valamint ezek megőrzése végett alternatívát kínáljak az épület jövőbeni kihasználására is.

szerző

• 
  Kuklis Tibor
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Pilsitz Martin
  Tudományos segédmunkatárs, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék