Közösségben az Úr asztalánál - Református templomok építészete a két világháború között Magyarországon
A protestantizmus kezdetétől egészen napjainkig számos építész, művészettörténész, teológus foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen a protestáns templom megfelelő kialakítása, térszervezése, miként alakult az évszázadok során ezen épületek építészete. A protestáns istentiszteletek két legfontosabb eleme: az igehirdetés és az Úr asztalánál végzett közösségi liturgikus esemény - melyek kiszolgáló tárgyi eszközeinek elhelyezése lényegesen befolyásolja a templom formálását, alakját, belső elrendezését.
A kutatás a protestantizmus kálvini ágának, a református templomépítészetnek eddig kevéssé vizsgált korszakára fókuszál. Az emlékanyagban gazdag, de mindeddig teljességében fel nem tárt két világháború közötti időszakra koncentrál, folyamatában teljes képet kíván alkotni egy időhatáraiban jól definiálható emlékkörről. A tavalyi évben elkészítettük az időszak Tiszáninnen és Tiszántúl egyházkerületek mintegy félszáz templomának összehasonlító elemzését, amely helyszíni felmérésén alapuló dokumentálással és forrásfeldolgozással történt. Építészettörténeti kutatásunk elsődleges célja a téralakítási tendenciák feltárása és tipológiai csoportosítás volt, mellyel bemutatható a református templomtér idea-fogalmának változása 1920-45 között. Az alaprajzi kompozíció és a stílus szintetizáló értékelésével számos összefüggésre jutottunk, melyet teljessé kívántunk tenni a topográfiailag fennmaradt emlékanyag feldolgozásával.
A kutatás térbeli kibővítésével teljesebbé tehetőek megállapításaink, korábbi sejtéseink helytállósága újra mérlegelhető, s immár az ország egészére vonatkoztatva vonhatók le megállapítások alaprajz-térformálás-stílus tekintetében. A további két egyházkerület, a Dunántúl és a Dunamelléke bevonása, és ezzel a kutatás országossá tétele megerősíti és finomítja korábbi eredményeinket.
A tavaly megállapított hipotézisekre is reflektálva újabb kérdések merülnek fel. A korábban sejtett, a református templomépítészetnek leginkább megfelelő centrális térformálás térnyerése arányában jelentősebb-e a katolikus hosszházas hagyománnyal szemben? Eltávolodva Debrecentől, a magyarországi reformáció központjától, milyen típusok jelennek meg leginkább? A stílus vonatkozásában megfigyelhető-e egyenletesség, vagy újabb csoportosulásokat lehet felfedezni? A korszak új stílusjegye, a modern térnyerése mennyiben tapasztalható az egész ország viszonylatában?
A tavaly megkezdett hiánypótló építészettörténeti kutatásunk folytatásában mintegy 130 templom együttes elemzésén keresztül kerül sor az alaprajzi tipológia és a stílus kérdésének összevető elemzésére, mely által választ kaphatunk a két világháború közötti református templomépítészet alakulására.
Mindemellett a templomfelmérésekkel a további tudományos kutatások alapját szolgáló dokumentáció, adatbázis jön létre, mely a szintetizáló felvetéseken túl önmagában is hiánypótló jelentőségű.
A kutatás egésze szorosan kapcsolódik a reformáció 2017-ben ünnepelt 500. évfordulójához.
szerző
-
Gál-Hevér Dominika
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Baku Eszter
Tudományos segédmunkatárs, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék