Talált házaink – A modern műemlékvédelem esete egy ózdi iskolával
Egy Mesteriskolás tanulmányút során terelődött először a figyelem az ózdi Árpád Vezér Úti Általános Iskolára. Az utca vakolt háztömbjeinek monotonitásából kitűnik a vörös téglás épülettömeg. Azonban homlokzati megjelenésével, tömegformálásával rendkívül finoman illeszkedik a Béke telepi lakóházak közé. Első pillantásra érezhető, hogy az 50-es 60-as évek építészetének egy kivételes példájával állunk szemben. Bár az idő nem múlt el nyom nélkül felette, karakteres, letisztult megjelenése mai szemmel nézve is megállja a helyét. Szerettünk volna jobban megismerkedni az épület vonatkozásaival, illetve a korral melynek lenyomataként áll az egykoron vaskohászatáról ismert iparvárosban. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ez az esztétikai minőség, ami egy építész szemüvegén át rögtön észrevehető, egy laikus számára is ugyanúgy értéket képvisel? Vajon a használóknak is kincset jelent az épület, vagy pusztán egy, a város számára nélkülözhetetlen funkciót betöltő középületet, mely a város döntő részéhez hasonlóan a szocialista időszakból ragadt itt?
Kezdeti kutatásunk nehézségét és ezzel együtt izgalmát adta, hogy a ház építésének körülményei egyelőre ismeretlenek. Csak feltételezni lehet idetelepülésének idejét, tervezőjének személyéről pedig eddig semmilyen információt nem leltünk. Építészét az épület sajátosságai, elhelyezkedése és a vélt kor építészeti környezetének kellő ismerete alapján csak feltételezni lehet. Ez a rejtélyesség még különlegesebbé teszi ezt a „talált házat”.
Az első gondolatindító a tervező ismeretlensége volt, ezért egyik szálon az alkotó kilétét kutatjuk. Ehhez az 50-es 60-as évek magyarországi iskolaépítésben releváns építészei, az oktatási épületek egyedi és típustervei, az állami tervezőirodák és munkatársaik, illetve az egyedi és ismételt stílusjegyek mentén próbálunk eljutni, miközben egy, a hazai építészetben nagyon sajátos, néha lenézett, a politikával és ideológiákkal átitatott korszak összefüggéseit, vonatkozásait vizsgáljuk.
De hogyan is viszonyuljunk egy ilyen talált értékhez? Dolgozatunk során a „modern műemlékek” kérdéskörét vizsgáljuk az iskola példáján keresztül. Mi az ami értékessé és ezáltal értékké tesz egy újkori épületet? Mi az, ami valódi kincs, és nem csak egy érzelmi ragaszkodás, nosztalgia egy letűnt korszak után? Mennyire tudott egyensúlyban maradni a funkcionalitás és az esztétika, és hogyan értékelhető ez a kortárs oktatási terek tervezési elveinek tükrében? A kutatás másik szálaként ezen kérdések mentén különböző eszközrendszerek segítségével (összehasonlítás külföldi illetve hazai példákkal, terek és betöltött funkcióik) vizsgáljuk és értékeljük az iskola jelenkori működését. Bár dolgozatunkban egy konkrét épület esetén foglalkozunk a modern épületeinek kincseivel, megóvásával, értékmentésével, bízunk benne, hogy egyfajta általánosítható metódust tudunk bemutatni, mely más “talált” épületeknél – a saját vonatkozási rendszerükre transzformálva – is működőképes.
Kutatásunk kezdetén a második világháborút követő évtizedek építészetét elemeztük. Ehhez korabeli és jelenkori, visszatekintő irodalmat is felhasználtunk. A további vizsgálatainkhoz a típustervekhez, megvalósult épületek terveihez és konkrét építészek munkásságának szakirodalmához fordulunk.
Források:
EGRI Zoltán: Iskolaépületek. Budapest, Műszaki Kvk, 1964.
Új Magyar Építőművészet folyóirat cikkei
FERKAI András: Űr vagy megélt tér. Budapest, TERC, 2004.
RAINER M. János: Hatvanas évek Magyarországon. Budapest, 1956-os Intézet, 2004.
Fotók: Nagy Iván DLA
szerzők
-
Csáthy Dorottya
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Starkbauer Lilla
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Varga Noémi Kinga
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Dr. Nagy Iván
egyetemi docens, Exploratív Építészeti Tanszék