Fenékküszöbök medereróziót mérséklő hatásának vizsgálata
A Duna Felső-magyarországi szakaszán a legfrissebb kutatások szerint még mindig tapasztalható a meder mélyülése, jóllehet a korábbiakhoz képest csökkenő mértékkel. A folyó szűk, jellemzően kanyarbeli szelvényei sokszor rendkívül mély viszonyokat mutatnak, esetenként meghaladják a 10-12 méteres mélységeket is középvízi állapot mellett. Mivel ezek a szűk, sodorvonal menti zónák folyamatos mélyülést jeleznek, a medermélyülés mérséklésére felmerült a fenékküszöbök beépítése, amelyek lokálisan lassítanák az áramlást és stabilizálnák a folyómedret. Figyelembe véve azt is, hogy a Felső-Dunán a mederanyag szemösszetétele nagyon változatos, helyenként ráadásul mederpáncél kialakulása is lehetséges, az ilyen „akadályoknál” jellemző bonyolult áramlás-hordalékvándorlás-mederfelszín kölcsönhatás folyamatok leírása még nem megoldott, jelenleg is kutatások témáját képezi.
A TDK dolgozat keretében kisminta és számítógépes modellezési módszerekkel kísérlem meg a fenékküszöbök környezetében kialakuló hidromorfológiai folyamatok feltárását. A dolgozatban kitérek a művek körüli áramlási viszonyok elemzésére, a sebesség, turbulencia és fenék-csúsztatófeszültség jellemzők vizsgálatával, majd a lokális morfodinamikai folyamatok szimulációját hajtom végre. A vizsgálatokat sematizált folyómedrekben hajtom végre.
A dolgozat eredményeként a korábbi ismereteinkhez képest pontosabb képet kapunk a fenékküszöbök működéséről és azok medereróziót csökkentő hatásáról. Az eredmények közvetlenül hozzájárulnak majd olyan folyószabályozási tervezési feladatokhoz, amelyek célja a hazai Duna hajózási viszonyainak fejlesztése, így a kutatás közvetlen gyakorlati haszonnal kecsegtet.
