Magyarországi keskeny nyomközű vasutak fejlesztésének néhány kérdése
A kisvasutak-, keskeny nyomközű vasutak Magyarországon a „nagyvasúti” hálózat kiegészítő hálózataként működtek személyközlekedési és áruszállítási célokért. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció nyomán a kisebb forgalmú, elsősorban keskeny nyomközű, „kisvasúti” vonalak forgalmát jórészt közútra terelték. A motorizáció fejlődésével drasztikusan csökkent a kisvasutak kihasználtsága. Idővel a több ezer kilométeres hálózat jelentős részét felszámolták fenntartási problémák és - költségek miatt. A 2015-ig megmaradt viszonylatok többnyire turisztika-központú profilváltáson estek át.
Az utóbbi években világszinten terjedő fenntartható fejlődés szemlélet újra a vasút felé terelte a politikai döntéshozók figyelmét. A kisvasutak számos előnyös tulajdonsággal bírnak mind a nagyvasúttal, mind a közúti közlekedéssel szemben, de természetesen hátrányaik is vannak. A nagyvasúthoz képest általánosan alacsonyabb tervezési sebességek kevésbé szigorú paramétereket adnak például a minimális ívsugarakra. Olcsóbban és gyorsabban építhető és fenntartható a pálya. Elsősorban domb- és hegyvidéken, erdős területeken kifejezetten előnyös. A fennmaradt kisvasutak nagy része „erdei” vasút. Utazáskényelmi szempontból viszont vannak hátrányaik, kisvasutak a nagyvasút szolgáltatási színvonalát nem tudják tartani.
Európában többnyire nem harmadrendű vasutat jelentenek a keskeny nyomközű vonalak. Svájcban, Németországban, Romániában sok helyen továbbra is „rendes”, nem csak turisztikai utasforgalmat bonyolítanak. Kutatásom kiterjed olyan nemzetközi példákra, amelyekből tanulhatunk a magyarországi kisvasúti hálózat fejlesztése során.
Áttekintem a magyarországi kisvasutak történetét, különös tekintettel a mind a mai napig működő vonalakra, hálózatokra. Vizsgálom az önfenntartóan működő kisvasutak gazdasági modelljét. Egyértelműen kimutatható, ahogy a nagyvasút esetében is, a személyközlekedés önmagában veszteséges. Az egyik kiemelt példa, a Szilvásváradi Állami Erdei Vasutat és a Felsőtárkányi ÁEV-t üzemeltető Egererdő Zrt. áruszállítással és turisztikai utasforgalom kiszolgálásával is foglalkozik.
Részletesebben fogom vizsgálni gazdasági szempontból a kisvasutakat. [Költség-kereslet, utasok és áruszállítás, milyen távolságokra éri meg szállítani] Élhető-e a modell: nagyvasúti gerinchálózatot kiegészítő kisvasúti kiegészítő, ráhordó-elosztó hálózat. Áruszállításnál fontos akadály, hogy a csatlakozási pontokon átrakodáshoz szükséges infrastruktúra kiépítése illetve az átrakás költsége, időigénye.
Nem elhanyagolható szempont a gazdasági elemzésben a fenntarthatóság. Valóban megéri-e az elektromos, „szennyezőanyagmentes” meghajtás? A meglehetősen költséges akkumulátor-töltő állomások visszatermelik-e az árukat, vagy olcsóbb együtt élni az egyébként csekély környezeti kárral, és más, komolyabb szennyezőforrásokat, hatékonyabban redukálni?
